Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme

és a kommunista érzelmű munkások között nyílt szakadás következett be. A kommunisták és a szociáldemokrata vezetők közötti tárgyalást a kortársi viszszaemlékezés így rögzítette: „Az olvasókör egyik termében folyt le a tárgyalás. Hack Gyula elnökölt. Hack élesen támadott bennünket, ócsárolta a kommunistákat. De mi sem maradtunk adósak a válasszal. Legtöbbet az orosz fogságból hazatértekre hivatkoztunk, azt hangoztattuk, amit tőlük hallottunk. Hack Gyuláék pedig állandóan azt hajtogatták, hogy a munkások nem képesek még a hatalom átvételére, és nem tudnának boldogulni a vezetéssel. Végül megfenyegettek minket, hogy kidobnak a gyárból, ha továbbra is lázítani fogjuk a munkásokat." A szociáldemokrata vezetőség fenyegetései nem tudták megfékezni az egyre gyorsuló balratolódási folyamatot.

43 A kommunista jelszavak — amelyek a proletárdiktatúra, a Tanácsköztársaság megteremtéséről, a gyárak és földbirtokok kisajátításáról, a szocialista termelés megszervezéséről, a munkások és minden más dolgozó életfeltételei megjavításának a követeléséről szóltak — egyre mélyebben vésődtek az emberek tudatába. A kommunista jelszavak valóra váltásáért a bányászok mozgalmat kezdeményeztek. A baglyasi bányászok bérük és élelmiszer-fejadagjuk növelését követelték, amelyhez csatlakoztak a salgótarjáni bányaüzemek dolgozói, s a mozgalommal szolidárisak voltak a bányai altisztek is. A munkások ígéretekkel nem elégedtek meg: „a munkások folytonosan gyűléseznek, politizálnak, a tisztviselők és altisztek ténykedését bírálják, mindenféle reájuk nem tartozó ügyben belekontárkodnak, folytonosan utaznak" — panaszkodott Schmidt bányaigazgató.

44 Még ugyanebben a hónapban a nyugdíjas bányászok szociális helyzetének javítására indult meg mozgalom, amely a bányatársulattól nyugdíjalap bevezetését követelte.

45 A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt.-hez tartozó gyári munkások és bányászok munkakörülményeik javítására összehangolt akciót kezdeményeztek, amelynek célját a munkaidő napi 8—9 órára való csökkentésében jelölték meg.

46 A nagyreszt gazdasági követelések megvalósításáért indított mozgalmak az őszirózsás forradalom eredményeivél és a fennálló rendszerrel kapcsolatos elégedetlenséget is tükrözték. A kommunista szervezkedés december második felében akkor érkezett döntő fordulathoz, amikor a párt központi vezetősége Kun Bélát és Szaton Rezsőt küldte le Salgótarjánba. Ők készítették elő a kommunista pártszervezet megalakulását. A jelentős eseményre 1918. december 26-án került sor, amikor a bányászok, a vas- és fémmunkások szervezetének összbizalmi értekezlete Kun Béla és Szaton Rezső beszéde után a kommunista pártszervezet megalakításának szükségességéről határozott. Később a szakszervezetek keretében megtartott taggyűlések résztvevői szótöbbséggel kimondták a KMP salgótarjáni szervezetének megalakulását, amely után a bizalmiak megválasztották a kommunista pártszervezet vezetőségét.

47 A vezetőség tagja lett Gólián András bányai pék, Kominek Lajos, Priska Dezső, Oczel János, Bozó György acélgyári munkások, Hatvani D. Miklós bányai kőműves. A salgótarjáni kommunista szervezkedést követték a baglyasaljai bányászok. Hamarosan megalakultak a KMP helyi szervezetei Somlyó-bányatelepen, Zagyvapáifalván, Etesen és Dorogházán is.

48