Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

alelnökei Horják József, Csirke István, jegyzője Pokorni János, Zeke János, pénztárosa Frey Miklós, ellenőrök Blaskó István, Andó Albert, választmányi tagok Kozma András, Palicza János, Anthoni István, ifj. Szever János, Blaskó János, Boksa Dezső, Andó Antal János és Tóth Gábor voltak. Az ipari munkásság mellett az agrárproletárok szervezkedése is meggyorsult. 1918 májusában a nagylóci, karancsaljai, salgótarjáni földmunkások tartották meg alakuló gyűlésüket. Júliusban a főszolgabíró betiltotta a karancsaljai, salgótarjáni földmunkások szervezkedését. A bányász-, munkásmegmozdulásokkal szemben 1918-ban is igénybe vették a katonaságot. A 95-ös pótzászlóalj 1918 áprilisában egy karhatalmi századot, 1918. július 24-én két karhatalmi századot indított Salgótarjánba a megmozdulások leszerelésére.

2v> 1918-ban azonban a hadsereg már nem használható fel a munkásmegmozdulások elfojtására. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására a hadseregen belül is szaporodnak a parancsniegtagadások, a fegyveres felkelések, s rohamosan nőtt a katonaszökevények száma. Egyre számosabban érkeztek haza volt hadifoglyok Szovjet-Oroszországból, akik nemcsak azt mondták el, hogyan kergette el a nép az urakat, hogyan vezetik a munkások a gyárakat, hogyan osztották szét a parasztok a földeket, hanem hozták magukkal a forradalom élményét és akarását is. Kelet felől virradt! Nógrád megye kizsákmányolt, elnyomott munkásosztálya, évszázadok óta meggyötört parasztsága a forradalom küszöbén állt.