Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

térnek negyedrész úrbéri telkét kötötte le Tóth Györgyné és két fia is kis kölcsönök fejében. Pénzviszonyaink lehetetlenségét bizonyította az uzsorakamat hivatalos tőkésítése is. Bognár József kallói gazda 600 pengő forint felvételekor kötelezte magát, hogy ha fél éven belül nem fizet, úgy a 60 forint bánatpénzzel és a perköltséggel is megnövekedett összeget táblázzák be birtokára. Figura András kozárdi lakos, Vohl János pásztói kereskedőnek adott kötelezvényében — akitől 200 pengő forintot vett fel 10 hónapra — pedig az olvasható, hogy „tartozó kötelességemnek azonban a mai napig nem tévén eleget, abbéli mulasztásommal tisztelt hitelezőmet költséges, peres útra lépni kényszerítettem, aki azonban mégis kérésemre a peres útról lelépett, ennek elismeréséül 330 pengő forintokra szaporodott adásságom fejébe, jelzálogul két darab szőllőt lekötök. Ha az új fizetési határidőt nem tartom be, ezen szőllők fenntartás nélkül Vohl úr tulajdonába mennek át." így lett a 200 forintos tartozásból rövid tíz hónap alatt 330 forint. A hitelélet terén a teljes kiszolgáltatottság állapota uralkodott a megyében, nem egy esetben találkozunk kamat helyett elzálogosítással is. Bicskei József vadkerti lakos arra kötelezte pl. magát, hogy pár pengő forint tartozása fejében „öt kaszás rétemet Schneider Mihály mindaddig szabadon bírja, amíg kiválthatom". A pénzügyi helyzet kiszolgáltatta a megye lakosságát kocsmárosoknak, árendásoknak, szatócsoknak, kupeceknek, uzsorásoknak, akik ily eszközökkel szedték össze a későbbi kapitalista fejlődésben jelentőssé váló tőkéjüket.

100 A kiegyezés után az országos bankalapítási láz a megyében is követhető. Már 1866-ban megalakult 60 000 forintnyi alaptőkével a losonci takarékpénztár, mely 1873-ban Losonczi Takarék és Hitelbankká alakult át. 1867-ben Balassagyarmaton, 1870-ben Salgótarjánban alakultak takarékpénztárak, ugyancsak 60—60 000 forint alaptőkével. 1872-ben további négy bank alakult: a Nógrád megyei Népbank Losoncon, az Első Nógrádi Földműves Iparos és Kereskedelmi Hitelbank Balassagyarmaton, a Balassagyarmati Polgári önsegélyző Egylet, a későbbi Balassagyarmati Népbank és a Szécsényi Takarékpénztár. A bankok már a megalakulásukat követő időszakban is nyereséggel dolgoztak. A Balassagyarmati Takarékpénztár pl. már 1873-ban 2895 forint, a Nógrádi Hitelbank 3428 forint, a Balassagyarmati Népbank 3200 forint nyereséget mutatott ki. A pénzintézetek elnökségében, az országoshoz hasonlóan, ott ültek a megye nagybirtokosai, Forgách Antal gróf, Veres Pál, a későbbi alispán, Szentiványi Farkas, Busbach Ádám stb. A bank- és hitelélet megindulása nem jelentette az uzsorakamat megszűnését, sőt a pénzintézetek is — mérsékeltebben ugyan —, de folytatták az ötvenes évekre jellemző gyakorlatot. Maximális biztosítás mellett 10—12 százalékos kamatra adtak általában kölcsönt. Az ilyen nagy kamat mellett kapott pénz nemigen volt gazdaságosan felhasználható, így a pénzintézetek működése csak gyorsította a nagyobb mérvű eladósodást.

101 A kiegyezés utáni kapitalista fejlődésre jellemző a vasútépítés fellendülése. Az 1867-et közvetlenül követő években építették meg a budapest—salgótarjáni vasút további szakaszait Losonc—Zólyom és Rutka irányában. Ebben az időszakban Losoncon a vasútépítés egyesekben még élénk aggodalmat keltett. Attól féltek ugyanis, hogy a vasút révén „átmeneti ponttá válva" elveszthetik előbbi jelentőségüket, ahogy ez számos más várossal meg is történt. A losonciak