Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

Nógrádi Ellenzék (Balassagyarmat, 1886—87—88, 1890); Polgárőr (Losonc, 1909); Felsőnógrád (Losonc, 1911—1918); Riadó (Losonc, 1880). A politikai lapok mellett időszakosan gazdasági lapok, egyesületi közlönyök is megjelentek. Országos Gazdasági Híradó (Balassagyarmat, 1911); Nógrádi és Honti Pénzintézeti Tisztviselők Egyesületének Lapja (Balassagyarmat, 1910— 1912); Nógrád megyei Gazdasági Egyesület Hivatalos Közlönye (Balassagyarmat, 1908—1918); Nógrád megyei Hivatalos Értesítő, később Nógrád megye Hivatalos Lapja (Balassagyarmat, 1879—1918); Nógrád megyei Hivatalos Hírlelő (Balassagyarmat, 1872); Nógrád megyei Tanügy (Balassagyarmat, 1900—1915); Nevelés (Losonc, 1888—1891); Magyar Társadalom (Balassagyarmat, 1914); Magyar Ipartörténet (Losonc, 1906—8—10); A Nógrád megyei Gazdasági Egyesület Értesítője (Balassagyarmat, 1890—1891—1897). 1877-ben Komjáthy Jenő és Luby Sándor szerkesztésében Röpke Ivek címen jelent meg a legjelentősebb szépirodalmi lap. Ezek mellett kis példányszámban az érdeklődőkhöz került a Losonci Színházi Űjság (Losonc, 1903); Üres órák (Szécsény, 1907); Trombita (Losonc, 1897); Színházi Üjság (Losonc, 1911—1912).°A társadalmi egyesületek sorából a legjelentősebb a Nógrád megyei Gazdasági Egyesület volt. Már a reformkorban megalakult, a forradalom után azonban 1859-ig nem működhetett. 1860. június 31-én alakult újjá Szécsényben. Az egyesület elnöke Török Sándor volt, vezetőségében helyet foglaltak a megye határozati párti politikusai, köztük Madách Imre. Az egyesület működésére ekkor még jellemző volt a politikai tevékenység is. Ezt bizonyította gróf Széchenyi István halála alkalmával nyilvánított részvét, az 1860-as Szent István napi ünnepségeken való részvétel és az 1861-ben rendezett kiállítás. A kiegyezés után az érdektelenség következtében a Gazdasági Egyesület, melynek tagságához csak a birtokosok tartoztak, feloszlott. Az egyesület újjáalakítása 1380-ban — alispáni javaslatra — a megyei közgyűlésen történt meg. Ettől kezdve a Gazdasági Egyesület már nem is tekinthető társadalminak, hanem egyre inkább a megye hivatalos egyesületévé vált. Scitovszky alispán, az 1880-as megyei közgyűlésen, már arra szólította fel a szolgabírákat, szorgalmazzák, hogy a községek lépjenek be az egyesület alapító tagjai sorába és azt anyagilag is támogassák. Az egyesület politikai síkon, a nagybirtok védelméért, a nagybirtokos osztály politikai hatalmának megőrzéséért harcolt. Bizonyítja ezt a XX. században kiéleződő választójogi küzdelmek időszakában tanúsított magatartása," midőn az egyesület vezetősége volt a választójog kiterjesztése elleni harc legfőbb szószólója. Az egyesület gazdasági fenntartását azonban áthárították a községekre. Az 1883-as megyei közgyűlés olyan határozatot fogadott el, hogy lehetőleg minden községet be kell szervezni az egyesület alapító tagjai sorába és községenként 5 forintot fizettettek alapítványi összeg címén. A birtokosok kulturális célkitűzéseik érdekében hozták létre a Nógrád megyei Nemzeti Intézetet, melynek működéséről a nemzetiségi politika keretén belül emlékeztünk meg. Az egyesületek mellett a társadalmi összefogást szolgálták az egyletek. 1862-ben még csak hat egylet működött a megyében. A balassagyarmati, a losonci társalgási egylet, a lapujtői takaréknaptár egylet és a íüleki, szécsényi olvasóegylet. A kiegyezés után a megmerevedő politikai légkör nem kedvezett egyletek alakulásának. A közszellemről értekezve a Nógrád cí-