Egészségügy, szociális gondoskodás, sportirányítás 1950-1970 - Dokumentumok a Nógrád megyei tanácsok működéséhez 1950-1970 II. Nógrád megye tanácsai az emberért (Salgótarján, 1979)
DOKUMENTUMOK - I. Egészségügyi
ségügyi területünkön is fejlődtünk, amit bizonyít a védőoltás maradéktalan száma, helyesebben a falu dolgozóinak az a megértése, amely belátja és helyesli a védőoltások, BCG-oltások jelentőségét. Kórházunk jó eredménye a kórháziágy-kihasználás: szülészeti osztályon több mint 120 %, sebészetünkön 114 %, és a belgyógyászaton is 103 % volt, dacára, hogy ebbe bele van számítva a hozzátartozó fertőzőrészleg 41 %-os ágykihasználása, melyre megjegyzem, hogy ez utóbbi is élen jár megyei viszonylatban. Ágykihasználásunk mutatószámai rámutatnak a kórház szűk keresztmetszetére, mely a túl magas ágykihasználás következtében jön létre. Viszont bizonyítja a kórházi orvoskádereink jó munkáját az, hogy dolgozóink szívesen és bizalommal keresik fel kórházunkat, sokszor kérve felvételt a járás területén kívül lakók is. Más kérdés azonban, hogy megtettünk-e mindent amit megtehettünk volna. Más kérdés, hogy járásunk egészségügyi fejlődésében az állandó bizottságok a lehető legjobb működést mennyiben közelítették meg. A kérdésre összefoglalóan nem is tudunk válaszolni, mert olyan nagyok a különbségek. Voltak községek, melyek bizottságai jól működtek. így ki kell emelni Erdőkürt, Tar, Jobbágyit, mely községek rendszeresen, majdnem havonta megtartották üléseiket, gyakorlati problémákat vetettek fel a vb. felé, sőt megoldásukra is javaslatot tettek. Voltak községek, melyek megtartották értekezleteiket, működésük mégis inkább formális volt. Javaslataik keresztülvitelével nem törődtek, mint pl. Szirák, Bér, ahol még a mai napig sem tudták keresztülvinni, hogy az iskolában a folyosóról hiányzó korlátot felszereljék, hol hagyták, hogy az iskola kútja hónapokon keresztül rossz legyen. Míg volt olyan bizottság, mely a Vöröskeresztnek aktív segítséget adott, mint Buják, vagy Ecseg. volt olyan bizottság, mely még az egészségvédelemre kész kötelező tanfolyamok megtartását sem szorgalmazta, mint Palotás, vagy Vanyarc. Általában megállapítható, hogy nem álltak az egészségügyi állandó bizottságok feladataik súlyának teljes tudatában. Tar községet kivéve minden bizottság elhanyagolta, hogy a dolgozók között széles aktívahálózatot építsen ki, kiknek segítségével egyegy feladatra az egész falut meg lehet mozgatni. Ahogy szocializmust építeni csak új típusú szocialista emberrel lehet, épp úgy szocialista egészségügyet csak új egészségügyi kultúrával rendelkező dolgozókkal lehet megvalósítani, kik megértik és aktívan akarják a megelőző intézkedések fontosságát és végrehajtását. Kik gyógyulást nem a hasznosi csodakúttól, hanem pl. hasihagymáznál, a biztos, hazánkban előállított gyógyszerektől, a terramicintől várják. Faluinkban egészségügyi probléma van elég. Hogy ezeket megoldhassuk elsősorban tudnunk kell, tömegmértékben világosnak kell lenni, hogy miképpen oldhatók meg. Példának felhozhatom a rákot, a rák gyógyítható, de csak akkor, ha idejében fogunk hozzá a gyógykezeléséhez. Ennek feltétele pedig az, hogy a dolgozókat ne tartsa vissza a szűrővizsgálatoktól az álszemérem, hogy felfigyeljen azokra az apró jelekre, melyek szakértői észleléskor a kezelés, vagy egyéb beavatkozás szükségességét el tudja dönteni. Már megemlítettem a védőoltások jelentőségét, most csak rámutatok arra, hogy diftéria járásunkban az év folyamán egyáltalában nem volt. A másik gyermekkori súlyos betegség a skarlát halálozást nem okozott. Hasihagymáz 7 esetben fordult elő,
