Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700 - 1960. II. Lepedők

ban szülte meg első gyermekét 1940-ben. A Mátramindszenten lakó Usák Lőrincné (sz.: 1917) elmondta, hogy amikor ő férjhez ment 1936-ban, már nem volt szokás a szülőágyat lepedővel elkeríteni. A fiatalasszony a szülés előtt napokban azt álmodta, hogy születendő gyermekét egy idős asszony szemmel meg fogja verni. Ezt elmondta édesanyjának, aki a saját (1905-ben készült) sátorlepedő]é\ akasztotta - a bába segítségével - az első gyermekét szülő leánya ágya köré. A leány anyja vagy a nagyszülők, az egykor hozományukhoz tartozó lepedőkből csak díszítetlent adtak a stafírungba. Ezek közé tartozott a megkímélt vagy használatlan vastag szalmaterítő, az erre terített fejikenderből szőtt vagy félpamutos vékony vászonlepedő. A szülők, nagyszülők ládájában, szekrényében őrzött díszített lepedők csupán mintául szolgáltak az új lepedők méretének szabásához, a hímzés, szőtteshím helyének kijelöléséhez. Ipolyvecén, Cserhátsurányban, Bujákon, a Karancs falvaiban, stb. azzal a gyakorlattal is találkoztunk, hogy a megkímélt csipkéket a régi lepedőkről lebontották és az új két- vagy háromszeles lepedők kötésére használták fel. Az elmondottakkal azt szeretnénk jelezni, hogy a díszített lepedők nem tartoztak a több generációt kiszolgáló tárgyak közé. Míg a rózsás ládát, a faragott gömöri szekrényt, az asztalt, stb. gyakran három-öt nemzedéken át megőrizték - legfeljebb tárolási helye és funkciója változott meg - addig a hozományba kapott cifra lepedő csupán készítőjének, első használójának jelentett értéket. Gyermekei, unokái gyakran még megőrzésre sem tartottak érdemesnek az akkor már divatja múlt lepedőket. Ennek hangsúlyozását azért tartjuk fontosnak, mert az 1960-as évek elején megkezdett terepmunkánk során, a 19. század 70-80-as éveitől régebben készült díszített lepedőket nem találtunk. A legkorábbi időből származó lepedőket (14 darab) a gazdagabb családok őrizték meg a padláson, a kamrában tárolt faragott szekrényben vagy a tisztaszoba sublótjában. Azoknak a lepedőknek a száma sem jelentős (32 darab), amelyeket az 1900-1920 évek között szőttek. Az általunk dokumentálható lepedők többsége (több mint 600 darab) a két világháború között került a leányok hozományába. Ezért nem véletlen, hogy a dolgozatban bemutatott lepedők többsége ez utóbbi időből származik. Adatfelvételeinket még olyan adatközlőknél készíthettük, akik részben készítői, használói voltak e tárgyaknak, így hiteles információt adhattak készítési idejükről, a díszítés technikájáról, funkciójáról. A szülők leányuk hozományába az alábbi lepedőket adták: Díszítetlen lepedők Az ágyban lévő szalma beterítésére két vagy háromszeles kétnyistes vászonlepedőt kaptak. Az 1920-as évekig, amíg a napi használatú magos ágyat is az ágyvégek közepéig töltötték meg szalmával, csak háromszeles lepedőt használtak. Később, amikor már az oldaldeszka felső szélénél nem rakták magasabbra a szalmát, letakarására kétszeles lepedő is elegendő volt. A széleket minden asszony varrással, Cserhátsurányban és környékén minden ember varrással varrták össze, a két keske-