Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)
Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700 - 1960. II. Lepedők
A lepedők pamutos vászonból is készülhettek. Egy poltári jobbágynak „pamutos lepedője" égett meg 1763-ban. 50 Pamutból szőtt lepedője volt Labáth Zsuzsanna gácsi zsellérasszonynak is 1854-ben. 51 A vékonyabb fonálból szőtt lepedőt gyakran kallatták. A lapujtői asszony, 1824-ben, a losonci kallatóba vitte lepedőit. 52 Néprajzi gyűjtéseink kezdete - az 1950-es évek vége - arra az időre esett, amikor a hagyományos paraszti kultúra felbomlásának jelei már erősen jelentkeztek. Az önálló paraszti gazdálkodás megszűnése, az eddig megszokott életformát is jelentősen átalakította. A gazdaság üzemeltetéséhez szükséges munkaeszközöket - mivel már nem volt rájuk szükség - a magángyűjtők vásárolták fel. Erre a sorsra jutottak a lakóház berendezésének régebbi tárgyai, a lakástextíliák jelentős része is. Az átalakulás folyamata valójában már a két világháború között megkezdődött. Az 1930-as évek elején férjhez ment asszonyok közül többen elmondották, hogy szüleiktől megkapták ugyan a hat slingelt párnát, az alsó- és felsődunnát, a csipkés lepedőket, de azokból magasra felvetett ágyat soha nem készítettek. Gyűjtéseink időpontjában szinte érintetlenül vették elő a sublót fiókjából a díszített ágynemű egyes darabjait. A második világháború után kialakult új gazdasági-társadalmi viszonyok pedig teljesen megszüntették az ágyvitel, a felvetett ágy készítésének szokását. Az adatközlők visszaemlékezése szerint, a szülők újonnan készített lepedőket adtak leányuk hozományába. A leány édesanyjának lepedői közül a legritkább esetben került a stafírungba egy-egy darab, hiszen azok többségére a szülőknek még szükségük volt: ravataluk letakarására, koporsójuk díszítésére. Ha a leánynak nem volt elegendő lepedője akkor az ágyvitelt követő menyasszony ágy felvetésekor, anyjának minden lepedőjét felterítették az ágyra, mert nagy szégyennek tartották, ha az idős asszonyok azon kevés lepedőt számolhattak volna meg. Az ágyra terített sok lepedővel a jómódot igyekeztek jelképezni, de leggyakrabban a szegénységet leplezték. A leány olykor ismerősöktől, közeli rokonoktól is kölcsönzött egy-egy szép cifra lepedőt erre az alkalomra. Gyűjtéseink során egy példát sem találtunk arra, hogy a nagyszülők díszített lepedővel gazdagították volna a leány hozományát. Erre azért nem kerülhetett sor, mert az egymást váltó nemzedékek lepedőinek díszítményei eltértek egymástól. A visszaemlékezések szerint, a fiatal menyecske édesanyja vagy nagyszülei cifra lepedőjét - ha az megkímélt állapotban is volt - soha nem terítette vetettágyára, mert annak díszítése a kor divatjának, ízlésének már nem felelt meg. Kivételekkel természetesen találkoztunk gyűjtőútjainkon. Bujákon, az 1930-as évek végén, már nem mindegyik fiatalasszony szülőágyát kerítették el cifra lepedővel. A jómódú családban született Pásztor Lászlóné (sz.: 1921) nem készített magának gyermekágyat elkerítő lepedőt. A rokonság idős asszonyainak javaslatára - nehogy a gyermeket szemmel megverjék - az anyja 1910-ben készült fölkötő lepedőjével elkerített ágy50. NML IV. 1. b. 72. cs. Fasc. b. 76/1764. 51. NML IV. 195. 11. cs. L-65. IV/494/1854. 52. NML IV. 71. Miscellanea VII/l/1828.
