Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Reiter László: „Nógrád a Köz Ügyért". Források a vármegyeháza történetéhez

dül a kereskedési utak készítésére nyert törvényes rendeltetést és ezért az a megyeháza építésére nem fordítható."

8 Érkezett felajánlás a legfelsőbb helyről is, amint azt az egyik közgyűlési jegyzőkönyv is rögzíti: „...nemzetes Al Ispány úr hivatalosan jelenti, hogy a Főméltóságú udvari Kamara tudósítása szerint Ő Felsége, a megyebeli prímási uradalom részéről, a megye építésben lévő házára 3000 pengő forintot és 100 ezer téglát oly feltétel alatt ajánl fel, hogy az eddigi, az uradalom részéről bérelt szobához még egy adasson."

9 Jelentősen hozzájárultak az építkezéshez azok a nógrádi nemesi családok, akik a régi megyeházához hasonlóan az újban is ún. „nemzetségi szobákat" építtettek, melynek költsége 500 forint volt. Ezek a szobák a maguk és családjuk rendelkezésére álltak, azokat saját ízlésük szerint rendezték be és hosszadalmasabb balassagyarmati tartózkodás esetén vették igénybe. Megyegyűlések alkalmával a város vendégfogadóiban nehéz volt szálláshoz jutni. Ugyanez volt a helyzet akkor is, ha a családdal egy-egy vásárra, megyebálra és egyéb alkalmakra kocsiztak be a megye különböző részéből. így azután kipihenve utazhattak haza akár több napi itt tartózkodás után is, a fárasztó vásári forgatag, vagy az átmulatott báli éjszakák után. Ilyen szobájuk volt a Coburg, Beniczky, Baloghy, Csemniczky, Madách, Prónay családoknak, valamint a váci és rozsnyói káptalannak is. 1852-ben azonban már folyamatban volt a nemzetségi szobák kisajátítása. Erre az egyre szaporodó megyei hivatalok terjeszkedése miatt volt szükség. 1852-ben Gróf Pongrácz Arnold megyefőnöktől hivatalos felszólítást kaptak az érdekeltek a szobák visszavásárlása ügyében, ugyanakkor tájékoztatást kért arra vonatkozóan, hogy ki, mikor és mennyiért vásárolta meg a „családi szobát". Négy válaszlevél maradt fenn, melyek az emeleti 23-as Csemniczky-, 26 és 28-as Keglevich, 3l-es Madách-, 32-es Huszár- és 34-es Baloghy-féle szobákra vonatkoznak. Tereskén kelt levelében Huszár Károly írja többek között: „...azon szobát még nagyatyám, néhai es. k. Tanácsos Huszár József szerezte meg, melynek azóta folyvást szakadatlan használói vagyunk a 700 ftos szerzeményi áron kívül tetemes költségek fordítattak ezen családi szobára, mert a Megyeháza újításával vagy födésével az arra fordított költségek a szoba tulajdonosára is kivétettek .... az éppen mellettem lévő Madách szoba és a tőlem harmadik gróf Keglevich-féle szoba is az enyémhez hasonló terjedelmű és szintén az első emeleten van .... miután a pénznek értéke az akkoritól lényegesen különbözik, a szobámért kisajátítási árként 800 pengő forint talán éppen nem sokaiható..." Majthényi Anna így nyilatkozik Alsó Sztregováról: „...A B[alassa]gyarmati megye házában lévő szobát boldogult férjem Madách Imre volt cs[ászári és] k[irályi]. Kamarás úrral, Nógrád megyétől a megye házának építésekor 700 pengő ft-on ezüst pénzben, minden forintba három jó értékű ezüst húszast számítva, szereztem és vettem meg ... s miután a nevezett szobáért 1848-ik év előtt akár mikor 900, sőt 1000 ezüst forintot is annyiszor mennyiszer kaphattam volna ... ennél 8. NML kgy. jkv. 1833. I. 22. 401. p. 9. NML kgy. jkv. 1833. XI. 6. 629-630. p.