Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Praznovszky Mihály: Drégely ostroma 1552-ben

És eltemettesse Szondi Györgynek tagját. Mert majd itt megláttyák az ő szörnyű halálát. Gyorsan mind az négyet skarláttal ruházá, Pínzzel kápájokat megtölté, megraká, Az Ali basának szépen kibocsátá, Ö minden morháját az közöbre hordatá. Égeté, elveszte. Istállóba mène, Jó lovait hegyes tőrrel általveré. Lelkét az Istennek ajánlá, igyéré. Nagy derék ostromát Ali basa kezdeté. Nagy szép dárda Szondinak kezébe vala, Sebösölve térdön állván ő viv vala. Romlott toron alatt általlőtték vala, Az fejét az hegyről alávetötték vala. Jó Drégelnek vára lön basa kezébe, Szondinak az testét vivék eleibe, Fejét keresteté, az testhöz viteté, Mint oly vitéz embört nagy szépen temetteté. Jó dicséretbe lön Szondi vitéssége, no Feje felé irott kopját feltétete. (...)" Forgách Ferenc emlékiratainak ezen részében feltehetően forrásként Tinódit használta fel, de ismeretei gazdagabbak mint költő kortársáé s így bizonyos újabb részletek válnak ismertté az ostromról. Szerinte is 12 ezer katonával indult hadjáratára Ali basa. „A védők parancsnoka Szondy György, ez a mindenben kiváló katona volt, aki nem kevésbé elszánt és megbízható sereget gyűjtött maga köré. Mikor a falakat ledöntötték, és egy régi módra magasított torony, leomlott ..." Hogy milyen volt a régi módra magasított torony, arra később hozunk példát, de el lehet képzelni állapotát, ha már az első lövésekre összeomlott. Az ezt követő, majdnem lírai részletek Szondy halálra készülődéséről, a muzsikás apródok elküldéséről tovább gazdagítják ismereteinket az ostrom lefolyásáról. Igen szemléletesen mutatja be Forgách Ferenc az öldöklő küzdelem utolsó pillanatait is: „Nemsokára megkezdődött az ostrom és hosszú órákon át tartott, miközben a védők oly bátorságról és kitartásról tettek bizonyságot, hogy az ellenség csak akkor tu98. Tinódi S. 1984. 201-202 p. 99. Forgách F. 1982. 54-55. p.