Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)
Praznovszky Mihály: Drégely ostroma 1552-ben
Ugyancsak ezt a Suho Jakabot kell idéznünk tanúnak a család származását illetően. 1554. november 6-án Thurzó püspök levelében említi őt és circum spectus-nak nevezi. Acsády Ignác szerint ez ekkor a városi polgárok címzése volt. Szondy György neve előtt ugyanakkor az egregius jelző van, amely a köznemesek megszólítása. De itt inkább - írja Acsády - csak „hősiessége iránti tiszteletből vagy katonai rangfokára való tekintettel alkalmaztatik rá". 75 Az is, a nemesi származás ellen szól, hogy a bátyja végül is igen csekély évdíjat kapott, míg a szokásjog szerint a nemesek anyagi elismerése ilyen esetekben jóval többet tett ki. Szondy 1546. november 25-én már a drégelyi vár kapitánya volt. Ekkor kelt levelében Georgius Zondi capitaneus castri Dregel aláírást használ. E fontos tény mellett ez a dokumentum azért is érdekes számunkra, mert adalékot jelent ifjúkorára vonatkozóan. A levél címzettje Révay Ferenc nádori helytartó, akivel Szondy néhány hírt tudósít a törökről, majd így folytatja: „Továbbá kenyergek én mint kegyelmes Uramnak, minthogy te kegyelmed volt énnékem mindig gondviselőm gyermekségemtül fogva, mostani bizodalmam az Isten után és az én kegyelmes uram után te kegyelmedbe ,-»76 vagyon... A levélből egyértelműen kiderül, hogy Szondy György Révay Ferenc udvarában nevelkedett, serdült vitézzé. Mindennapos gyakorlat volt ez, fiúkat, lányokat „iskolába" adni vagyonosabb, tekintélyesebb nemes udvarába, hogy ott tanulja ki a lány a gazdaasszonyság, a fiú a fegyverforgatás minden csínját-bínját. Általában a szegényebb sorsú nemesek éltek ezzel a lehetőséggel, de egy-egy tehetségesebb, árván maradt jobbágyfiút is érhetett ilyen szerencse. Hogy ez Szondy esetében valóban így lehetett, azt igazolja egy másik levele, amely négy évvel később, 1550. december 3-án íródott és címzettje ugyancsak Révay Ferenc volt. Ebben írja, hogy két török foglyot küld Révaynak és „az lovat ím megküldöttem minden szerszámaival Révay Mihály uramnak, kiknek mindörökké szolgálni akarok mint kegyelmes uram gyermekeinek..." (A két török meg is érkezett Túrócba, Szklabonyára, miként azt Révayné-Paxy Anna leveléből tudjuk: „Osztán im Szondy György két törököt külde ide, im az ő levelét oda küldtem Kendnek". Nagy Iván, aki ezeket a leveleket közreadta, úgy értékeli a dokumentumokat, mint amelyek olyannyira jellemzőek írójukra. Kiolvasható belőlük az, hogy „Szondy Györgynek a kötelességérzet és háládatosság erényei közé tartozott. Emez is ritka, nemes tulajdonság, amezzel együtt pedig szilárd biztosíték arra, hogy rendületlen elhatározásokban nyilatkozzék". 77 Ez a hűség végigkíséri Szondy György életét. Az 1546. november 25-én kelt levelében említett „én kegyelmes Uram", új gazdája, az esztergomi érsek Várday Pál volt, akihez minden bizonnyal Révay Ferenc ajánlotta a tehetséges fiatal vitézt. 75. Acsády I. 1887. 45. p. 76. Nagyi. 1885. 25. p. 77. Uo. 25. p.
