Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Limbacher Gábor: A templombúcsú és búcsúszerű ünnepek néhány jellemző vonása

ben az érsek az ő kérelmükre helyezte vissza a búcsú napját július másodikára." Később az életmód változásával egyre gyakoribb lett a búcsú vasárnapra helyezése. Voltak vidékek, ahol már a századfordulón is a templom felszentelésének vagy védőszentjének évnapjához közelebb eső vasárnapon tartották a búcsút. Általánossá azonban csak a II. világháború után válik ez a gyakorlat. A vasárnap és az adventi időszak szempontjából egyaránt érdekes az Andrásnapi templombúcsúk időpontja, melyeket Nógrádban öt helyen tartanak. A terényi megfigyeléseink szerint az András-napi vendégség és host 'ina az emlékezettel beérhető időben mindig az advent előtti utolsó vasárnapra esett. A katolikusok nem akarták, hogy a vendégség, amikor bált is rendeztek, az adventi előkészületi idő kezdetére essen, a török időt követően megtelepült evangélikus szlovák lakosság pedig velük egyszerre tartotta a maga templomszentelési emlékünnepét, illetve host'ináját. A II. vatikáni zsinatot követően viszont a helyi plébános az Andrásnaphoz közelebbi vasárnapot jelölte ki a templombúcsú évi időpontjául, a hétköznapra eső, nem kötelező ünnepek megtartására vonatkozó általános egyházi gyakorlatnak megfelelően. Ez a korábbi szokás egy héttel való eltolását jelentette, amely kettős feszültséget okozott: elkülönülést az evangélikusok hosti'ná]átó\ és immár adventi vendégséget. „Bántotta ez nagyon a népet, hogy egy faluban kétszerre van a búcsú (...), azt most aszongya a katolikusok kifogtak rajtunk." (Szaniszló l-né.) E rendelkezés a katolikusokon belül is megosztottságot okozott, mert nagyrészük a régi, advent előtti időpontban tartja továbbra is a vendégeskedést, együtt az evangélikusokkal, a templomi búcsúünnepen pedig egy hétre rá vesz részt. „Sokan aszongyák, hogy könnyebb aszongya, legalább együhetünk időre a templomba. Mán, hogy a vendégség, ha mán elmúlt nálok. Hát én nem. (...) Hát nem az a vendégség nekünk, amit megeszünk, nekünk a búcsú a vendégség." (Szaniszló l-né.) Idézetünk jól mutatja a katolikus lakosság konfliktus-helyzetét, amely a vendégség vallásos felfogása - melyben elválaszthatatlanul kapcsolódik a védőszenttisztelet és a vendégeskedés -, a faluközösségen belüli összetartás normája, valamint az eltérő adventi identitás között feszül. Rimócon, a Szent Miklós naphoz közelebbi vasárnap megtartották a vendégséget, vendéglány, vendéglegény hívásával és bállal együtt. Ezt kivételes napnak tartották adventben. A Heves megyei sirokiak a Szeplőtelen Fogantatás napi búcsút (december 8.) a napján megtartották, de valószínűleg az ünnep és időpont kétszeresen is előkészületi jellege révén a bált csak a rákövetkező nap rendezték meg.

96 Teljességre törekvő nógrádi adatainkat összevetve Bárth Jánosnak a templombúcsúk időpontjára vonatkozó országos jellemzésével, jelentősrészt eltérő képet kapunk. Bárth megfigyelései szerint télre nem esik templombúcsú. Ezzel szemben vidékünkön a vendégségek több, mint egytizede decemberre esik és farsangra is 95. BálintS. é.n. 198-199. p. 96. Bálint S.-Barna G. 1994. 298. p.