Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Lengyel Ágnes: „ Távol az én szülőhazám... " Egy nógrádmegyeri parasztember katonaversei

NAGY IVÁN TÖRTÉNETI KÖR ÉVKÖNYV 1996 Lengyel Agnes „TÁVOL AZ EN SZÜLŐHAZÁM..." Egy nógrádmegyeri parasztember katonaversei A közelmúltban közreadott, illetve a még feltárásra váró paraszti kéziratok a néprajzi kutatás új területét jelentik. A népköltészet szóbeli hagyományai mellett, a kéziratos formában fennmaradt szövegeket írásos hagyományemlékeknek tekinthetjük, amelyek forrásul szolgálnak a parasztság szellemi életének, kultúrájának, a népköltészetet ért irodalmi, populáris hatásoknak vizsgálatához. A népi kéziratos könyvek egyik típusa, a katonai szolgálat idején füzetben megörökített vegyes jellegű feljegyzéseket, verseket, nótaszövegeket tartalmazó katonakönyv, mely régi hagyományok nyomán a ferenc-józsefi időszakban terjedt el leginkább, s szolgált a későbbiekben is a katonai emlékek, versek, keservesek, történeti énekek, búcsúztatók, paródiák vagy a divatos műdalok lejegyzésére. Ezekben a gyűjteményekben egybegyűjtve kapjuk meg egy társadalmi csoport igényeinek és az alkalomnak éppen megfelelő költeményeket. Nem megy ritkaságszámba, hogy a verseskönyvek tulajdonosai, összeállítói maguk is versírók, s a saját költemények együtt szerepelnek müköltők verseivel. Újváry Zoltán ismerteti például a sárrétudvari (Bihar m.) Molnár József verseskönyvét, aki gyűjteményének az „Emlékezések könyve" címet adta. Környeyné Gaál Edit pedig tábori levelezőlapokon hazaírott versekből, verses naplókból és visszaemlékezésekből ad válogatást az I. Világháború idejéből, s a példákat tovább is sorolhatnánk. Az alábbiakban egy hasonló, vegyes tartalmú katonafüzetet adunk közre a II. Világháborúból. Szerzője Repcsák István nógrádmegyeri parasztember, aki 1941 telén az ukrajnai Nyemirovból hozta haza versesfüzetét, melybe saját költeményeit is bejegyezte. A szerző a népköltészet és műköltészet perifériáján mozgó egyszerű származású verselgetö kategóriájába tartozik, aki szűk környezetének, vagy csak saját magának írja közérthető, saját élményeiről, hazafias, szerelmes érzéseiről szóló verseit. Repcsák István 1916-ban született Nógrádmegyerben, egy ott viszonylag módosnak számító - 16 hold földdel rendelkező - parasztcsaládban. Édesapja, fia születése után nem sokkal, az I. Világháborúban meghalt. Repcsák István a szokásos 6 elemit végezte el Nógrádmegyerben, majd paraszti gazdálkodással foglalkozott saját földjükön. 1937-ben megnősült, s mivel felesége egyetlen leány volt, „vőül ment", 1. ÚjváryZ. 1980. 448., Környeyné G. E. 1985.