Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)
Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700 - 1960. II. Lepedők
Romhányban, Ersekvadkerten, Kétbodonyban piros, Kazár, Buják, Mohóra, Ipolyvece környékén fehér hímzéssel díszítették (17. kép). Orhalom, Hollókő, Cserhátsurány, Szátok, Herencsény községekben széles szedettes mintát tettek a keresztben szétvágott szélek közé (18. kép). E lepedőtípusból 2-4 darabnál többet nem adtak a leány hozományába. A két keskenyebb szélére varrt csipke a hosszanti oldalakra áthajlik D Az 1960-as évek elejétől a megye falvaiban végzett terepmunkánk során az idős adatközlők úgy emlékeztek, hogy az első világháborúig a leányok többségének hozományából ez a lepedőtípus nem hiányozhatott. Rövidebb és hosszabb változata ismert. Az előbbit felvetett ágyának díszlepedőjeként használta, de ezt terítették alája a koporsóba is, míg a hosszabb lepedővel (sátorlepedő, fölkötő lepedő) szülőágyát takarták el a szobába lépő idegenek elől. A rövidebb méretűből 3-5 darabot adtak a stafírungba, hiszen a készletből nem hiányozhatott a férje, szükség esetén a felnőtt de még nem házas gyermekei koporsójába kerülő lepedő sem. 58 Az ettől több mint egy méterrel hosszabb sátorlepedőből, fölkötő lepedőből csupán egyet kapott, hiszen mérete miatt másra nem volt használható, legfeljebb - amikor már egyáltalán nem volt rá szükség - a felvetett ágyat terítette le vele. Az első világháború előtt a magas lábú felvetett ágy elé - azzal egyező hosszúságú - háttámla nélküli padot vagy karoslócát, ágylócát tettek. 59 A visszaemlékezések szerint a lepedő hosszanti oldalára azért került csak rövid csipke (kb. 15-20 cm) mert az ágyra terített lepedő csipke nélküli része a lócától nem látszódott, azt az oldaldeszka mögé betűrték. A két világháború között a támlás lóca helyett, egyre több helyen, két széket tettek az ágy elé. A székek az ágy alsó részéből keveset takartak el, ezért egyre népszerűbbek lettek azok a lepedők, amelyeken a két keskenyebb szélén kívül, az egyik hosszanti oldalát is végig csipke díszítette. Az alább ismertetésre kerülő lepedőnek a csipkés hosszanti oldalát a földtől mintegy 20 cm-re lecsüngették, hogy így az ágy alatti üres részt eltakarják. A két keskenyebb szélén és az egyik hosszanti oldalon csipkével díszített lepedő egyre népszerűbb lett a megye falvaiban. Mivel az egyik hosszanti oldalán a csipke hiányzott, ezért csak a felvetett ágy díszlepedőjeként, 58. Terényben és környékén még az 1940-es években is ezt a lepedőtípust tették az elhunyt alá a koporsóba. A koporsó lezárása előtt egy nagy vállkendőt terítettek az elhunytra, a fiatalra rózsásat, az idősebbre kékfestőt. A vállkendő koszorúja a kilátszódó lepedő két hosszanti oldalának csipke nélküli részét eltakarta. 59. Az ágy elé helyezett lócát több néprajzi tanulmány említi: Farkas Pál: Nógrád vármegye népe (In: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városi. Nógrád vármegye. Budapest, é. n. (1911). 152. o.) - Fél Edit: Néprajzi adatok Őrhalomból. (Néprajzi Értesítő, XXX. (1938) 77. o.) - Csilléry Klára: A maconkai szék. (Ethnographia, LIX. (1948) 150. o.) Az ágy előtt tartott lóca meglétéről csupán két levéltári adat tudósít: egy losonci gazdának az ágy előtt lévő sarampós padja is megégett 1854-ben. (NML. IV. 196. 29. d. H. 15. 613/1854). Ugyanebben az évben a Kökényes községben lakó Laczik Márton féltelkes gazda hagyatékában egy 15 krajcárt érő „Hosszú szék a nyoszolya előtt" írtak össze (NML IV. 199. 13. d. L. 11.812/1854).
