Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Pálmány Béla: A végvár-mezővárostól a városig. Balassagyarmat polgári fejlődése az újkorban 1552-1870

ugyanannyi hajdúban. Ugyanennyire tervezték a palánki őrséget is. Persze ez csak óhaj volt, a tényleges szám változatlan maradt. A vitézek között 1601 után néhány évig voltak németek, de később a néhány tüzéren kívül (pl. Pattantyús Hancz, más néven Czaibert János) csak magyarok szolgáltak. A főkapitányok neve az öreg Morgenthaler után, 1619 és 1629 között nem ismert, ekkortól 1635-ig a közeli Ipolykérről származó, utódaiban grófi címig emelkedő Kéry János lett a gyarmati parancsnok, őt 1640 és 1652 között gróf Eszterházy Ferenc követte mígnem a híres vezekényi csatában hősi halált halt. 1652 és 1663 között - mint említettük - a Balassa család két ága, Imre és Ferenc egyszerre voltak földesurai a városnak és főkapitányai a praesidiumnak. Ez káros hatással volt a végvári vitézek szabadságaira, mert katonai elöljárójuk másik, földesúri szerepében csorbította más végvárakban széles vallási, és regálé (korcsma, malom, mészárszék, vám-) tartási jogaikat. A vitézlő rend tagjai a legtöbbször hiányosan vagy egyáltalán meg sem fizetett zsoldjuk, posztó- és sójárandóságuk pótlására Gyarmaton is részben földműveléssel - szántók, kertek, szőlők ápolásával - foglalkoztak, részben pedig céhes mesterségeket űztek. így pl. a csizmadiák között leljük 1655-ben Czaibert Jánost (Belitzky olvasatában „Zagber"), aki fegyvertáros, németül Zeugwaerter, és pattantyús is volt. A második rend, a „nemes uraimék" kis részben köznemes származású végvári tisztek, többnyire Nógrád és Pest megyei birtokosok voltak, akik a biztonságos praesidium falai között kőből emeltek lakóházakat maguknak, vagy csak külbirtokosként vásároltak itt szőlőket. Nem voltak olyan sokan, mint a három megye - Pest-PilisSolt, Heves és Külső Szolnok, illetve Nógrád - tehetős birtokos nemzetségeivel szinte teletömött Füleken, még annyian sem, mint a nagyobb végvárban és járási, illetve uradalmi székhelyen, Szécsényben, de azért Belitzky János gondos kutatásai nyomán tudunk 1654 és 1663 között Szelényi István házáról, a szécsényi lakos Budai Bornemissza Bolgár Pál szőlőjéről, az itt lakó nemes Balogh Dániel, Baratnaky István, Egry Márton és István, Mike Szabó György korcsmáros „uraimról" és szőlőikről.

24 Végül a falakon kívül, a „városban" lakott korabeli kifejezéssel a „szegénység", vagyis a parasztok és iparosok. Belitzky és az 1659. évi urbárium alapján telekszámukat, szántóikat, szőleiket már említettük. Nevük keveset mond - többen a közeli falvakból költöztek be, mint Détáry János, Újfaly Tott Mihály, Palojtai István. A külváros lebontása után addigi házaikat elvesztették, de ez ellen ők nem, csak Bálint gróf tiltakozhatott. Ettől kezdve (1647 az első forrás kelte) Gyarmat városa már nem szerepel adózó portával a megyei rovásolásban. 24. Balassagyarmat története, 1976. 40-41, 43. p.