Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás - Hemerka Gyula: Utószó

UTÓSZÓ 1862. január 21-én, 135 éve hunyt el a cseh irodalom nagyasszonya, Bozena Nëmcova meseírónő, aki a múlt század közepén rövid ideig Balassagyarmaton élt férjével, családjával. Nógrádi tartózkodása alatt sok írásában és levelében emlékezett meg az itt élő népről, a gyarmatiakról, s meséket is gyűjtött a szlovák lakosoktól. Figyelemre méltóak az itt szerzett benyomásai, tapasztalatai, gyűjtései. Bozena Nëmcova, lánynéven Barbora Panklova 1820-ban született Bécsben. 17 évesen anyja rábeszélésére férjhez ment a 32 éves művelt, nemzeti öntudatú, politikailag tájékozott fináncfelügyelőhöz Jozef Nëmec-hez. Irodalmi érdeklődését Prágában szerzett élményeinek és a Johanna Rottova-hoz fűződő barátságának köszönheti. Jozef Nëmec Csehország különböző városaiban teljesített szolgálatot, ahová minidig követte őt családja is. 1850 végén helyezték Magyarországra, először Egerbe, majd Miskolcra, innen pedig 1852-ben Balassagyarmatra, Nógrád vármegye akkori székhelyére. Felesége még ebben az évben meglátogatta őt. Prágától Pesten és Vácon át Balassagyarmatra való utazásának eseményeit Úti élmények c. írásában örökítette meg. Bozena Nëmcova hat hónapig tartózkodott férje új állomáshelyén, magával hozva négy gyermeküket is. A következő évben ismét ide látogatott. Jozef Nëmec balassagyarmati lakása - kutatásaink szerint - az egykori finánc laktanyában, a mai Bercsényi utcában volt, egy földszintes házban. A család megérkezése után - mint azt Bozena Nëmcova is írja - ugyanebben az utcában egy másik bútorozott lakást béreltek, melyhez közel volt az Ipoly folyó, ahová gyermekeivel az írónő fürdeni járt. Férje egy kertecskét is bérelt itt, ahol együtt kertészkedtek. A látogatásoknak csak útirajzok és levelek formájában maradt nyoma Bozena Nëmcova írásai között. Ezek azonban jelentősek, mind a cseh leíró próza, mind a cseh-magyar irodalmi kapcsolatok szempontjából. Nëmcova az általa látottakat saját hazájának polgárosultabb, fejlettebb viszonyaival vetette össze. Ugyanakkor mindenkor megmaradt realista írónőnek. Olyannak igyekezett láttatni és ábrázolni a valóságot, mint amilyennek megismerte. írásainak értékét számunkra külön is növeli, hogy az elsők között mutatta be a cseh közönségnek irodalmi írásokban Magyarországot, Nógrádot, ábrázolta művészi színvonalon a magyar nép életét, jellemzőit. Hangja nem ellenséges, bár saját hazájával, népével s a szlávsággal szemben elfogult, bírálata megértésről, őszinteségről tanúskodik. Útirajzait először a Lumir c. cseh irodalmi folyóiratban tette közzé 1854-ben, majd 1858-ban a Cseh Királyi Múzeum lapjában. Itt jelent meg először az Egy magyar város (Gyarmat) c. néprajzi leírása is. Hemerka Gyula