Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás

kocsiba is illik. - A magyar szereti a kényelmet, képes félnapokat a tornácon ülni dohányozva és semmire se gondolva. - A szlovák mozgékony, nem tud egy percig sem elfoglaltság nélkül lenni. - A magyar nem szeret sokat dolgozni és csak azt, ami tetszik neki; a szlovák szívesen és sokat dolgozik, ha otthon nincs munkája, házon kívül keres magának munkát. - A magyar nem szeret a helyéből kimozdulni, pláne gyalog. A szlovák messze bejárja a világot nehéz teherrel is a hátán. - A szlovák szeret beszélni az emberekkel, a házi állataival és a természettel; ha találkozol egy szlovákkal, köszönt, megkérdezi honnan vagy, hová mégy, s ha megmondod neki búcsúzóul jó egészséget kíván. - A magyar rád néz vagy észre sem vesz és megy tovább a maga útján. - Mindkettő nagyon vendéglátó, azzal a különbséggel, hogy a szlovák még ha török kér is tőle egy szelet kenyeret, szívesen ad neki, ha nem is érti meg őt. A magyar bár bőkezűbben megvendégel, csak akkor kedves és szívélyes vendéglátó, ha magyarul szólnak hozzá. - A szlovák szeret vidám lenni, szereti az éneket, táncot, zenét, amit szívesen is űz. A magyart csak a cigányzene vidítja fel, e mellett kedvelt tánca csárdás, ehhez énekli a mélabús dalait, ez úgy feltüzeli, hogy még a pokolba is elmenne. Ez a szenvedélyesség nem tartós, hamar elmúlik. A szlovák nem hevül fel ilyen hirtelen, hűvösebb, de ha valamiért fellelkesedik, nem füstölög el olyan hamar sem a fejéből, sem a szívéből. - A magyar könnyen ingerlékeny: „Kutyát a farkánál, magyart a bajuszánál ne fogd meg, mindkettő megharap!" mondja a szlovák A magyar a részegeskedést veti a szlovák szemére, de az alsó vidékek börtöneiben sokkal több magyar ül részegségben elkövetett verekedésért, mint szlovák, ez bizonyított dolog. A szlovák ha berúg énekel vagy hallgat és lefekszik; a magyar káromkodik és rögtön vérre menően dulakodik. - Úgy teremtettézni és baszomozni nem tud a szlovák, mint a magyar. Szeret ő is káromkodni, de ő csak az ördögöt és száz mennykőt küld az anyádba! - ami senkinek sem árt. - A magyar ha lop, akkor lovat és ökröt lop, és nem tekinti bűnnek. Ha egy szlovák néha megkíván egy bárányt az idegen nyájból, őszintén felsóhajt: Bocsásd meg lelkem - a testem lopni megy! Mégis elismeri, hogy rosszat cselekszik. - A magyar nagyon udvarias és szívesen használ sok titulust a beszédében, a szlovák egyszerűen beszél, de tisztességtudóan, különösen az urakkal, az idegenekkel, az idősekkel. Ezekkel általában harmadik személyben beszél és ha beszédében az ökör vagy a disznó előfordul, - addig egyiket sem mondja ki, míg elnézést nem kért, - bocsánatot kérek tiszteletre méltó fejétől! Ha más áll az asztalnál, hozzáteszi: ez is tisztes asztal, amelyen az isten ajándéka van! - A magyar s a magyar nő is szereti a feltűnő ruhákat, ékszereket, aranyat, a sötét színeket. A szlovák a vidám színeket szereti, kéket, fehéret, pirosat, toll helyett virágot a kalapja mellé, az arany paszomány helyett szép hímzéseket és ha a kedvesét így látja felöltözve, így énekel: „Még a kányafa sem oly piros, mint az én kedvesem, amikor felöltözik." - A magyar szereti a telt nőket, a szlovák a karcsúkat, csinosakat, még ha nincs is vagyona, csak a járása legyen olyan, mint az őzikéé. - A magyar nő nem szereti a sok gyereket, a szlovák azt mondja: több miatyánk, több kenyér! és inkább szeret több gyermeket, mintsem gyermektelen lenni. - Bár egy régi közmondás szerint: A németnek zöldség, a magyarnak szalonna, a