Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)
Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás
áldozatkészség a műveltségre. Balassagyarmaton az evangélikusoknak saját iskolájuk van; ebben csak szlovákul tanítanak és egy keveset magyarul. A szerbek is tartanak egy tanítót a gyerekeiknek, aki egyben kántor a templomban. - A szlovák szeret tanulni, gyorsabb felfogású mint a magyar, aki nem szereti tanulással fárasztani a fejét. Az evangélikusok közt kevés az olyan paraszt, aki ne tudna olvasni és írni; a múltban a szlovák nyelv mellett a kisebb iskolákban latint is tanítottak, ezért nemcsak a nemesek közt, hanem a polgárság közt is hallani latin beszédet. Még a parasztság között is meggyökeresedett néhány latin szó, mondják is a diák éveikre emlékezve: „Ej, hogy a farkasok falnák fel azt a rektort, aki megkínozott bennünket azzal a latinnal". Az evangélikusoknak gimnáziumuk és líceumuk van Pozsonyban, Lőcsén, Modoron, Dobsinán, Gömörben, s máshol. Bár felsőbb evangélikus iskolák tartaléktőkéje jóval kisebbek voltak mint másoké, de nagyon nagy volt az áldozatkészség fenntartásukra. Minden gimnázium és líceum mellett úgynevezett alumnea volt, ahol a szegény diákok étkezést kaptak. A legfiatalabb diákok (mendikánsok) reggel kötelesek voltak elmenni edényekkel azon házakhoz, ahol szívesen adtak élelmet. Rövid éneket énekeltek és az edényeket otthagyták, tizenegy után ismét elmentek a teli edényekért. Ebből a többi diák kétharmadot kapott, az egyharmad a mendikánsoké volt. Emellett a kisebb diákok a közeli falvakba eljártak alumnára tojást és más élelmet kérni. Mikor az iskola patrónusainak ünnepe volt, jókívánságokkal járták a házakat (festinatum gratulatum) és ami ebből befolyt azt a közös kasszába tették. Az egyik gyűjtést caliscatumnak hívták, amikor a diákok kehellyel jártak a házakhoz támogatást kérni az iskolára. Mind ez már a múlté. - A reformátusoknak három kollégiumuk van: Debrecenben, Pápán, Sárospatakon és néhány gimnáziumuk is, köztük a losonci, ami kollégiumnak számít. Ezek mind magyar iskolák. Néhol a luteránusok is látogatják ezeket, de saját hitoktatójuk van. Ezeknek a kollégiumoknak a diáksága két osztályra oszlik, fiatalabb és öregebb diákokra. Az öregebb diákok ismét két osztályra vannak osztva, a tágasokra 2 *, akik papi vagy tanítói pályára akarnak lépni és a publici-kva, akik közhivatalokba készülnek. A tógásoknak ingyen kollégium, ingyen lakás jár és évi 3 aranyforint világításra, kenyérre 2 mérő búza. Mindenki ott kosztol, ahol akar és az ételért szolgalegényt küldhet, akinek házához kell hozni az ételt. A tüzelőről mindenkinek magának kell gondoskodni. Minden nagy ünnepkor a tógások a kollégium ajánló levelével a közeli s távoli településekre jártak prédikálni, ezért a parasztoktól pénz és élelmiszer adományt kaptak. Aki szépen prédikált, az sok aranyat és elég élelmet hozott haza, amit a mendikáns vitt utána, akit minden ilyen diák magával hívott. Ezen kívül a tógások magánórákat adnak a kisebb diákoknak, ami sokat jövedelmez nekik. Az első tizenkét tógást primarius-nak nevezik. Az első az egész kollégium gazdálkodását vezeti, elszámolással a kurátoroknak és a professzoroknak tartozik. Ezért 1000 forint bécsi forint fizetést kap. Minden évben mást választanak a tizenkét primárius közül. A másodprimárius (contrascriba) a 28. A nevük a fekete talártól és tógától ered, amit hordanak.
