Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás

hattá le a jobbágyot, ahogy neki tetszett, hanem minden polgár is. Ha a cseléd valami csekélységet vétett, vagy nem akart már szolgálni, elvitették a hajdúval a tömlöcbe. A „tömlöc rossz szoba" mondja a szlovák. Ma persze már minden máskép van. Iskolák Magyarországon az iskolák, főleg a községiek nagyon rossz állapotban voltak. A földesúr az iskolára semmit sem adott, nem is szólhatott bele a tanító megválasztásába. A község fizette magának a tanítót, de neki sem volt választási joga; a plébános iktatta hivatalába. Azt helyezhetett oda, akit akart, nem volt szükséges, hogy pedagógus legyen, csak tudjon írni, olvasni és számolni; ettől többet úgy sem tanítottak az egyházi iskolában. A falvakban még rosszabb volt a helyzet, itt a tanító sok helyen kiszolgált katona volt, vagy valami csavargó, néhol a varga, rendszerint azonban a jegyző. Olyan nyomorúságos volt a fizetésük, hogy egy művelt tanító abból nem tudott megélni, mert némely községben a tanítónak kisebb volt a fizetése, mint a községi szolgának, 20 arany forint és egy darabka föld. - A községek nem is törődtek sem az iskolával, sem a tanítóval, akárki lehetett tanító; a felsőbb hivatalok sem karolták fel az ügyet. Általában véve keveset törődtek a szellemi műveltséggel, főleg a falusi nép művelődésével. Az iskolaépületek is kevés helyen voltak megfelelőek. Nógrád megye Herencsény községében olyan iskolát láttam, mely az összedőlés előtt állt; mindenütt alá volt támasztva, nehogy az épület összedőljön. A kis ablakok papírral voltak beragasztva, a padló téglával kirakva. A szoba közepén állt egy gyalulatlan deszkaasztal, körülötte ugyanilyen padok. A falon lógott egy fekete tábla. A tanító egy kiszolgált katona volt, egyben jegyző és egy iszákos, nem lakott az iskolában, mert a szobája már leomlott. Sok ilyen iskolát lehetett találni az országban. 1834-ben lett újból felépítve a gyarmati katolikus iskola. Az egész országban koldultak rá. Egy szerb kereskedő is (az, aki a selyemtenyésztést be akarta itt vezetni) gyűjtött adományokat; amikor az országgyűlés együtt volt Pozsonyban, elment a nemesség közé, ez adta a legtöbbet, de csak azért, hogy az nemzeti iskola legyen. Az adakozásokból fel is építették az iskolaépületet, de a tanító fizetésének javítására senki nem gondolt, az maradt a régi. Az eddig tiszta szlovák iskola ettől kezdve teljesen magyar lett, csak a második osztályban tanították a gyerekeket németül olvasni! A szlovák nyelv oktatásáról egy szó sem esett. - A régebbi időkben a katolikus tanítók karácsonykor koledálni jártak, most e helyett ostyát sütnek és az iskola ünnepi öltözetbe öltözött tanulóival küldik szét a házakhoz szentestekor. Aki ostyát kap, azért pénzt ad, egy aranyat, többet vagy kevesebbet, ki mennyit tud. A szegényekhez, akik semmit sem adnának, nem küldenek. A községekben pénz helyett élelmet adnak. Az evangélikus iskolák ellenben szervezettebbek és képzettebb tanítóik vannak, sokan közülük az evangélikus líceumban teológiát végeztek. Fizetésük azonban semmivel sem több, néhol még kevesebb, mint a katolikus tanítóké, de náluk nagyobb az