Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás

amik a nyájat állandóan éberen terelik; ha valamelyik ökör messzire elmegy, vissza­terelik, éjjel pedig a farkasoktól és a tolvajoktól őrzik a nyájat. Ezek nélkül a hűsé­ges segítőtársak nélkül nehéz dolguk lenne a pásztoroknak. - Nevet is adnak az ök­röknek: Szürke, Fehér; a magyarok: Betyár, Virág, Bogár stb. Tehenet a nagy gazdaságokban viszonylag keveset tartanak. - A gazdagabb paraszt 1-2 tart, az urasági udvarokban legfeljebb 5-6 van. Ez azért van, mert majdnem min­dent zsírral főznek. Csak a tejért tartják; de nem használnak annyit mint Szlovákia felső vidéken, ahol a kása uralkodik. - A tejes edények magasak, felül keskenyek, alul gömbölyűek, pont ellenkezőleg mint a mi tejes köcsögjeink, amik alul keske­nyek és fent szélesek, hogy sok tejföl gyűljék össze. Ezért ezekben kevés tejföl ülep­szik le, de ezért a tej jó. Nem is használnak annyi édes tejfölt, bár erősen kávéznak, nem úgy mint nálunk, ott még az urak sem isszák s a nép csak névről ismeri a „fekete levest". - Miután kevés vajat köpülnek, ezért a köpülök is kicsinyek. A liptói asszonyok ha sokáig nem tudnak köpülni, akkor a következő módszert alkalmazzák: a gazdasszony vagy a cselédlány a köpülőt felveszi a hátára, járkál vele fel-alá és a testével jobbra-balra hajlong, hogy a „vaj golyóba álljon" össze. Amíg van legelő, addig a tehenek és más állatok kint vannak a legelőn, télen pedig hitvány ólakba zárják őket, megfelelő ápolásról szó sincs, azért is adnak kevés tejet. Kétfajta juhuk van: a racka, amelynek gyapjából készítik a rövid, bolyhos magyar bundát, a gubákat, és a másik a szép gyapjas birka. Az elsőből csak szükségletre tartanak, a másikból viszont sokat tenyésztenek; az Alföldön a gyapja miatt, Szlová­kia felsőbb megyéiben a havasi pásztorkodás is dívik. Az itteni gazdálkodás nagy kincse a sertés; minden gazda igyekszik annyi hízót évente hizlalni, amennyi zsírra és szalonnára a háztatásban szüksége van. Általában a sertést kukoricával és tökkel etetik, ahol tölgyerdő van, kihajtják az erdőbe és mak­koltatják őket, amíg meg nem híznak. Gyarmaton ennek az engedélye 3* aranyba ke­rül. Olykor több mázsásra is meghíznak a hízók. Ezeknek a hízott sertéseknek húsa nem sok van, nem is annyira ízletes. A zsírt részben kiolvasztják, részben szalonná­nak elfelezik, besózzák és megfüstölik. A zsír és a szalonna nagyon jó. A legtöbb disznót farsangkor ölik és disznótorokat (lakomákat) rendeznek. A sertéshúst nem egyben sütik, hanem vékony szeletekre vágják; malachúst nem látni. Kolbászt, füs­tölt véres hurkát, kocsonyát, amit öléskor a mi gazdasszony ai k mindig csinálnak, itt sem a háztartásban, sem a hentesek nem készítenek, kivéve a májas és a rizses véres hurkát. - Még egy háziállatot meg kell említenem, a szamarat, amit kétkerekű tali­gák előtt látni befogva. Aki nem tud lovat venni, az vesz egy vagy két szamarat. 3-4 aranyért erős szamarat lehet kapni és az eltartása a telet kivéve semmibe se kerül; kiengedik legelni, bogáncsot meg mindenütt találhat. A nevük Szürke. Cselédség Magyarországon szokás volt az úri háztartásokban sok cselédet tartani, akár kellett, akár nem. Az úri házakban a felszolgálásra néhány inast tartottak, a megye tisztvi-

Next

/
Thumbnails
Contents