Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény legrégebbi lakosságnévsorai, az 1551. évi magyar bordézsmajegyzék és az 1554. évi török adóösszeírás
Minthogy Szécsény, Farkasfalva és Újváros gabonatizedét nem különítették el, hanem közösen kezelték a dézsmaszedők, arra lehet következtetni, hogy a három birtok határa közös volt, vagy szorosan egymáshoz tartozott. A külön határként művelt Farkasalmás gabonatizedét a jegyzék alapján, a községek soraiban találtuk: Farkasalmas Frugum capecie XI manipuli XIII Cedunt pro quatro capecie III mani puli V. Manebunt Regie Maiestati capecie VIII V2 manipuli 18 A gabonadézsma-jegyzék alapján tehát végre egyértelműen tisztázódott, hogy Szécsény városrészei 1552-ig a következőek voltak: maga a végvárrá vált mezőváros falakon belüli része, a falakon kívül Újváros, és a nyugati részen Farkasfalva. Az első török hódoltság négy évtizede alatt (1552-1593) Szécsény külvárosaiban helyben maradt keresztény lakosok továbbra is elismerték földesuraiknak a Lossonczy és az Országh családot, és adóztak is nekik. „Szecheny" helységben 1564-ben öt népes porta mellett tizenkilenc elszegényedett (pauper), hat elpusztult (deserta) ház volt, egy portán pedig az adómentes bíró élt, míg Farkasalmáson tíz Országh úrékhoz tartozó portát és három zsellért adóztattak meg. 1567-ben Zechenben nyolc és fél, Farkasalmáson két portát, 1570-ben tíz portát, a Báthory István birtokába került Farkasalmáson pedig ismét két portát adóztattak meg. Farkasfalva ekkor már az elhagyott falvak (desertae villáé) között szerepel, Kiscsitárral, Zsúnnyal és a mai Rimóc Hollókővel határos déli részén fekvő Bátkával együtt. Az a forrás, amely Szécsény és városnegyedei, Újváros, valamint Farkasfalva lakosainak névsorát tartalmazza, az 1551. évi bordézsma beszedéséről készült. A dézsmajegyzékek a portaösszeírásoknál pontosabb és részletesebb képet nyújtanak a települések népességének család- és háztartásszámáról, következtetni lehet a lakosok nemzetiségére, foglalkozására is. Végül, de nem utolsósorban a két fő mezőgazdasági termék, a gabona és a bor termésadataira utaló pontos adataik révén agrártörténeti jelentőségük is igen nagy.11 A szőlődézsmát természetesen csak azoktól a nem nemes, illetve adómentességet nem élvező családfőktől szedték be, akiknek a város határában sző- leik voltak, így tehát nem valamennyi családtól. A jegyzék Szécsény várfalai között csupán tíz szőlőbirtokos lakost mutat ki, míg Újvárosban huszonhat, Farkasfalván pedig tizenhat háztartás fejét nevezi meg. A porták magas száFar kasalmás Gabona 11 V2 kepe, 14 kéve Adnak a negyedért 3 kepe, 5 kéve Marad Őfelségének 8 V2 kepe, 18 kéve 11 N. KISS István 1960; uő. 1989, 450-453. 98
