Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

1334. Május 5. – Városi kiváltságokat kapott Gyöngyös, Rimaszombat és Szécsény

Ilyen előzmények és célkitűzések következménye az a három, egymással - a helynevek kivételével - szóról szóra megegyező királyi kiváltságlevél, amelyet I. Károly 1334. május 5-én bocsátott ki az érte „vérét is hullató" híve, Szécsényi Tamás kérésére. Szécsény, Rimaszombat és Gyöngyös lakosai olyan szabadságot és előjogokat nyertek, amelyekkel Buda város telepesei és polgárai éltek a város alapítása óta, továbbá - és ez nagyon lényeges - ők és örököseik engedélyt kaptak arra, hogy szabad akaratuk szerint e településeket körülkeríthessék védelmet szolgáló falakkal, és bástyákat vagy más, hasonló erősségeket építsenek. A kiváltságlevelek tehát igen magas rangot és fontos előjogokat biztosítottak Szécsényi Tamás három városa lakosainak és örököseiknek.

Mennyiben váltak valóra mindezen privilégiumok? Erre - a források hiánya miatt - már jóval nehezebb választ adni. A falvak körülkerítése jogilag immunitást jelentett a vármegyei hatósággal szemben, a civitas lakosai, a hos- pesek közvetlenül a király bírói hatalma alá kerültek. A fallal kerített civita- soktól már a XV. század elejétől megkülönböztették az oppidiumokat, vagyis a mezővárosokat, amelyeket nem védtek falakkal és tornyokkal, és a földesurak befolyása megmaradt a kormányzati-bírói ügyekben. Nos, Gyöngyös és Rimaszombat sohasem vált fallal körülkerített várossá, mégis az önkormányzati jogok széles körét szerezte meg, védelmezte és bővítette a századok során. Ezzel szemben Szécsény - a jogosítvány kelte után több mint százhúsz évvel - végül is kellőképpen megerősített vár (castrum) lett. Szécsényi László, az 1354-ig élt Szécsényi Tamás ükunokája az 1440-ben birtokaira törő, zsoldosokká, rablókká züllött husziták ellen másfél évtizeden át, váltakozó sikerrel igyekezett védelmezni birtokait. Szécsény, Rimaszombat és Gyöngyös egyaránt sokat szenvedett a husziták zaklatásaitól, sarcolásaitól.

Hunyadi János már 1451-ben felhatalmazta hívét, Szécsényi Lászlót Szécsény megerősítésére, azonban a nagy fegyveres népet tartó és ezért teljesen eladósodott nagyúrnak nem volt pénze ekkora építkezésre. Csak miután az utolsó Kacsics nembeli Szécsényi két vejének, Lossonczy Albertnek és guthi Országh Jánosnak királyi jóváhagyással zálogba adta Szécsény és Hollókő uradalmait, az új földesurak kezdtek hozzá a város falakkal és bástyákkal való körülkerítéséhez. így az 1456-ban és 1461-ben kelt oklevelek immár „castrum et oppidium" jelzővel illetik Szécsényt.

Vajon miből állt Szécsény, Rimaszombat és Gyöngyös középkori polgárainak szabadsága? Csak analógiákból következtethető, hogy a „budai jog" élvezete az összes földesúri szolgáltatás summapénzzel való megváltását, szabad bíró- és plébános-választási jogot, vásártartási, malom-, kocsma- és mészárszéktartási jogot, valamint vámmentességet jelenthetett. Rimaszombat város tanácsa minden perben elsőfokú bírói fórum volt, 1601-ben pallosjogot is szerzett, polgárai teljes vámmentességet élveztek, és a fiúörökös nélkül elhalt polgárok vagyonát a városi közösség örökölte. 1549-ben I. Ferdi62