Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Gróf Forgách Ádám és báró Koháry István zálogszerződései a szécsényi uradalom tárgyában (1647–1650)

Forgách Ádám gróf apjától örökölte szécsényi és más uradalmait, így az ősiség jogelve alapján ő már nem adhatta el azokat végérvényesen, de joga volt ideiglenes zálogba bocsátásukra. Magasra ívelő pályán előbb 1624-től 1640-ig Szécsény végvárának főkapitánya volt, 1641-től előlépett, és a nyu­gati felvidéki bányavárosok védelméért felelős Dunán inneni főkapitányság generálisa lett, egyúttal legfontosabb végháza, Érsekújvár főkapitányának nevezte ki az uralkodó. Ettől kezdve Ádám Szécsénynek csupán földesura maradt, a végvár parancsnoka gr. Forgách Ferenc lett, őt azonban 1647. júni­us 23-án, egy zavargás során meggyilkolták.1 A király, III. Ferdinánd 1647. szeptember 23-án br. Koháry Istvánt nevezte ki Szécsény és az alárendelt Hollókő főkapitányává.2 A Koháry család a XVI. században még egyike volt a kis vagyonú Hont me­gyei köznemesi famíliáknak, ám a XVII. században magasra törtek tagjai, Péter, fia, István (tl664), s az unoka, István (1649-1731). Karrierjük kulcsa négy közös tulajdonságuk volt. Először is: feltétlen és tántoríthatatlan hívei voltak a Habsburg királyok­nak, minden magyar rendi szabadságmozgalommal szemben is - korabeli szóval labancok voltak. Másodszor: kitűnő katonák voltak, egész életükben a török ellen harcol­tak. Péter a tizenöt éves háborúban tanúsított bátorságáért elnyerte Teuffen- bach Kristóf császári fővezér támogatását, kinek ajánlására 1608-tól Érsekúj­vár főkapitánya, 1627-től 1629-ig, haláláig pedig az ország személynöke - egyik legfőbb bírája és az országgyűlés alsótáblájának elnöke. István, az idő­sebb, mint Szécsény és Fülek főkapitánya, 1664-ben Féva mellett, csatában halt meg, az ifjabb István pedig apja nyomába lépve 1667 és 1682 között Fü­lek főkapitánya és védelmezője a török és kuruc ostromok idején, később, hosszú élete végéig bányavidéki altábornagy. Harmadszor: a reformáció és az ellenreformáció éles harcában a Koháry- ak mindig katolikusok maradtak, sőt igen türelmetleneknek bizonyultak a protestáns „eretnekekkel" szemben, ami a bigott Habsburg-udvar szemében nagy érdemnek számított. Végül pedig mohó birtokszerzési vágy is hajtotta a Koháryakat, de ebben nem különböztek koruk más főuraitól. Koháry Péter 1622-ben bárói rangot nyert, és adományként megkapta a Hont vármegyében fekvő Csábrág és Szitnya várait a hozzájuk tartozó fal­vakkal együtt. Az idősebb István Szécsény és Fülek uradalmainak megszer­zésére használta ki e két végvár főkapitányi tisztségét, az ifjabb István pedig egész megyényi területet kaparintott meg adományként, vásárlással vagy zá­loggal. így száznál jóval több falu mellett olyan fontos mezővárosokban lett 1JAKUS Lajos 1985,126. 2 MOCSÁRY Antal 1826, III, 189. 443

Next

/
Thumbnails
Contents