Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény úrbéri viszonyai a Szatmári béke korától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig (1710–1869)

sák a város közönségét. Az urbárium bevezetését arra is fel kívánta használni az uradalom, hogy a határ felmérése és az úrbéri telkek külső tartozékainak a kiadása után a nemesek és a libertinusok házhelyei felett maga rendelkezzék, fenntartja-e az árendaszerződést vagy sem, és hogy a zsellérektől kivétel nélkül megkövetelhesse a tizennyolc napi gyalogrobotot.

A mezőváros mint alperes arra hivatkozott, hibásan hiszi azt az uradalom, hogy bárhol „megkülönböztetés nélkül lehet a kegyes urbárium bevitelét eszközölni". A királyi urbárium „morális célja az volt, hogy az adózó nép életét elszenvedhetőbbé tegye", ezért megszabta, hogy ha az adózók valahol kevesebb kötelességgel bírnának a régi kontraktusuk szerint, azt ne változtassák meg. Cáfolták, hogy a szerződés csak 1754-ben keletkezett volna, ekkor csupán az 1690-beli „első szállító levelet" (telepítő szerződést) alkalmazták az „új consistentiákhoz". A cenzus többszöri felemelése önkényes visszaélés volt. Soha nem kényszerítették a mezőváros jobbára kézműves és kereskedő foglalkozású, „pallérozottabb" adózó lakosait az úrbéri és robotszolgáltatásra. A közhatóságoknak kötelességük, hogy pártfogolják e szerződéseket, és „Szécsény városának ezek a contractuale tractamentumok képezik az urbáriumát".

Emlékeztetett arra a mezőváros, hogy az úrbérrendezés során a végrehajtó hivatalnokoknak utasításuk értelmében, amennyiben a „kilenc feleletkor" a lakosok urbáriumról vagy kontraktusról vallanak, ezeket a megyei törvényszéken egyenként meg kellett vizsgálni, hitelesek és gyakorlatban élők-e, majd jóváhagyás végett az uralkodóhoz felterjeszteni. A hivatalnokok azonban elmulasztották kötelességüket, hogy e szerződést bemutassák br. Brunsz- vik királyi megbízottnak. Ám ha azóta negyvenhat év telt is el és az uradalom is elismeri, hogy Szécsény nem kapott urbáriumot, most kell pótolni az annak idején elkövetett mulasztást: vigyék az illetékes törvényhatóságok elé a szerződést, majd mutassák be a királynak. Cáfolták azt is, hogy az urbárium kihirdetése szabályosan történt. Az egész megye tudta, hogy a szécsényiek soha nem tettek „paraszti szolgálatokat" és ingatlanjaikat is a földesurakkal tett „külön kötések" szerint használták, így a tabellában csupán a közadózás számára írták össze a telkeket. A mezőváros kérte annak megítélését, hogy kontraktusa „minő imputatiot nyert", azaz miként tudták be az urbáriumnak a „béhozattatásakor", és azt remélte, hogy az ítélőszék neki, és nem a „város contractualis állapottyát elenyésztetni kívánó" földesúrnak ad igazat.

Sajnos, itt vége szakad a fontos úrbéri per anyagának. Minden próbálkozásunk hiábavaló volt, hogy a vármegyei, helytartótanácsi és abszolutizmus kori levéltári anyagban felleljük. Valószínű, hogy az 1956-os levéltári tűzben égett el. Bártfai Szabó László szerint 1869-ben nyert befejezést a per, megegyezéssel.33

33 BÁRTFAI SZABÓ László 1910, 622-623.

177