Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Adatok a szécsényi Forgách-kastély történetéhez (1333–1765)
emeletes, ablakokkal tagolt tornyot mutat. Maga az emeletes épület robosztus, vastag falú „huszárvár" benyomását kelti, amelyet a támadásoktól kétsoros kerítés is óvott, a Szentlélek patak felől. E képen jól látható a falakon kívül épült Szentlélek temploma, a kimagasló ferences kolostor-templom és két kisebb torony: egyik a Kis- (Rimóci) kapunál, a másik süvegtetős templom lehet, kb. a most feltárt középkori templomrom helyén. IV. A kastély helyreállítása gróf Koháry István birtoklása idején Szécsény 1684 tavaszától (amikor a pestisjárvány miatt magyar és német katonákból álló, csupán néhány hónappal korábban beköltözött helyőrsége elhagyta és felégette a végvárat) 1690 tavaszáig lakatlan és romos helység volt. A mezőváros újratelepítésével több tanulmányunkban foglalkoztunk már, ezért itt csupán röviden utalnánk a kastély sorsát érintő főbb eseményekre.28 Az ifjabb gróf Koháry István (1649-1731) ezredes, bányavidéki vicegenerális - miután elnyerte I. Lipót király beleegyezését - engedélyt kapott a Neoacquistica Commissio (a visszaszerzett országrész birtokügyeit intéző bizottság) vezetőjétől, Siegfried Christoph Breinertől, hogy két korábbi királyi végvárat (a teljes egészében a családja tulajdonát képező Fülek és a „bizonyos hányadában" a zálogbirtokában lévő Szécsény pusztán álló mezővárosokat) lakosokkal betelepíthesse, és a határaikat képező, korábban a végvári vitézlő rend által művelt földeket az új lakosok használatába adja. Szécsény betelepítésével Koháry két bizalmas emberét, Dúl Mihály és Vajszár István nemeseket bízta meg, a munkában nagy segítségükre volt Bárkányi János ferences szerzetes is. A számunkra kiadott instrukció részletezte eljárásmódjukat. Tiszteletben kell tartaniok a kamara jogait, ezért ki kell jelölni az 1663 előtt Szécsényben működött harmincadhivatal új házhelyét, továbbá el kell ismemiök a közbirtokos Haller család birtokjogait is. „Secundo: Valamit üdvezült Atyám uram ő Nagyságha Szécsényben és annak határában bírt, szükséges mind azokat számunkra meg tartani, és mint hogy Atyám Uram ő Nagyságha maga lakván Szécsényt, amely alkalmatis- ságot bírt az ott való lakásra, hármunknak s négyüknek nem lehet éppen elégh, azonkívül is mind magam s mind testvér Atyám fiai alkalmatosságára való helyet s ahhoz (hamost hamarjában nem is üdővel, midőn tudniillik Szécsény városának határában lévő földek és rétek ház helyekre osztatnak) szántóföldeket és réteket szükséges lészen sequestrálni. Tertio: Szükséges az is, Szécsény várossának az keréttéssen belöl való hely utczákra s alkalmas ház helyekre intéztessék, melynek Piacza illendő 28 „Szécsény végvár-mezőváros újratelepítése és fejlődése a Rákóczi-szabadságharchoz csatlakozásáig (1690-1703)" című tanulmányunkat e kötetünk is újraközli. 76
