Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Adatok a szécsényi Forgách-kastély történetéhez (1333–1765)

nevezett Rimóci kapuig terjedő szárnyon), kiegészítve a ferences templom korábban is erődített szakaszát?21

Csak régészeti feltárások alapján lehet ezt a kérdést megválaszolni!

III. Amit a török idők kastélyáról tudni lehet (1542-1683)

Szécsény 1541-től, Buda török kézre kerülésétől (egészen pontosan az 1546. évi 64. törvénycikk értelmében, amely elrendelte a Léva-Ipolyság-Balassa- gyarmat-Szécsény-Buják-Pásztó vonal erődítéseinek helyreállítását) királyi végvár volt, egészen 1552. július közepéig, amikor budai Ali basa, Drégely ostroma után, az Ipoly menti várakat sorra-rendre elfoglalta.

Szécsény birtokrészeinek - vagyis a végvár (praesidium) és mezőváros (op- pidum) városrészeinek - nagyságáról első ízben 1542-ben készült részletesebb felmérés. Az 1542. évi besztercebányai országgyűlésen elfogadott 26. törvénycikk alapján az ország védelme érdekében ugyanis minden nemes a saját zsebéből (ex propria bursa) volt köteles minden jobbágytelke után egy forint hadisegélyt (subsidium unius floreni) fizetni a királyi kincstárnak. Ezt az adót később még sokszor kivetették. Nos, 1542-ben Szécsényben a telkek két tényleges földesúr között oszlottak meg: Lossonczy István birtokait ellenfele, Szapolyai János király híve, Ráskai István foglalta el, míg az uradalom másik fele Országh László örököseinek a birtokában maradt.

A jobbágyporták városrészenként az alábbi számra rúgtak:22

Ráskai részén

Országh részén

Zechen (Szécsény)

27 porta

12 porta

Wywaras (Újváros)

6 porta

4 porta

Castel (Kastély)

4 porta

0 porta

Farkasfalwa (Farkasfalva)

9 porta

3 porta

Utóbbi birtok, Farkasfalva az 1450-es évektől szerepelt az uradalom falvait felsoroló oklevelekben, és éppen az 1550-es években pusztult el véglegesen, lett belőle évszázadokra Farkasalmáspuszta. Itt most a kastély említése fontos számunkra, amelyet négy portának vettek, megkülönböztetve a várfalakon belüli Szécsénytől és az Újváros nevű külvárostól. Ez a hármas tagolódás, amely már az 1456 utáni forrásokban is kimutatható, tehát fennmaradt a mezőváros-végvár szerkezetében.

Szécsényt 1593 decemberében, a Rimaszombat melletti Szabadka, Ajnács- kő, továbbá a nógrádi Fülek, Somoskő, Hollókő, Kékkő és Divény török őrzi PATAY Pál 1965,17.

22 A „Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542-1848)" című tanulmányt lásd e kötetben.

73