Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szomszéd vitéz úr barátom! – Levelek a szécsényi és bujáki török végvárból (1667–1680)
hály, Majzik Borbély Balázs és társai 1677 elején a szécsényi odabasától vettek 10 kila - vagyis pozsonyi mérőnyi, azaz 560 liter - árpát, 3 forint értékű halat. Egy másik híres füleki portyavezért csak a Zsíros Géczi néven emlegettek, rengeteg rablás elkövetőjeként (XIII. számú levél). De nevezetes füleki vitéz volt Rácz Illés is (XIV. számú levél). A neve a származásáról árulkodik: Illés, vagyis Ilja tipikus szerb név, őkelme mégis a magyar végvárak népével harcolt. A lovagi virtus fennmaradását jelzi, hogy egy szécsényi portya alkalmával - nyilván egy bajviadal tisztességes megvívása után - kezet fogott ellenfelével, Omer agával, és egy pár puska tokot ígért neki. A török vitéz később emlékeztette, „embere legyen szavának, mivel nem illik az vitéz emberhez az ravas(z)ság", és adja meg az ajándékot. Amikor a fülekiek valami különösen nagy turpisságot követtek el, a törökök a „szemet szemért, fogat fogért" bíráskodási elv alapján ugyanolyan tett elkövetésével fenyegették meg a magyarokat. így amikor a szécsényi muzulmán pap, vagyis hodzsa idős anyját és beteg szolgálóját támadták meg Buda fürdőibe mentükben, és fogták el őket, Tót Huszaja ispánja egyenesen a füleki ferencesek guardiánjának írt felháborodva. Ha ők nem akadályozzák meg a török asszonyok harácsért való eladását, a törökök a jövőben a kolduló ferenceseket sem fogják békén hagyni útjaikon, és a leveleiket - amelyeket nyilván a gyöngyösi, kecskeméti, jászberényi, szegedi ferencesek küldözgethettek nekik - sem engedik kiadni (XIV. számú levél). De követtek el hasonló rablást a fülekiek a bujáki hodzsán is, amikor Gedei Istók, Bu- jáki Szép Marci és Bágyoni Gyurka - nevük alapján a környező falvakban születhettek, így ismerhették a vidék lesvetésre alkalmas helyeit - két tarisznyára való ruhát és tisztálkodási eszközt vett el a fegyvertelen muzulmán paptól (X. számú levél). Valljuk be, nem volt egy hőstett! Persze a Nógrád várából portyára menő törökök sem voltak különbek, mert Csábrág alatt egy hajdúvitéz feleségét és gyermekét ejtették rabul, ami ellen Koháry István tiltakozott. A füleki főkapitány egyébként, ha a törökök bizonyították katonai válogatás nélküli rablásainak egyikét-másikát, orvosolta a jogtalanságot. így az endrefalvi bíró jelentette Ibrahim bégnek, hogy visz- szakapták elrabolt juhaikat, amit a török parancsnok megköszönt. Bár a törökök is gyakran törtek a malmokra, Ibrahim azt állította, hogy amióta ő a szandzsák első embere, az ő „botja alatt levők" nem vittek el búzát sehonnan sem, „mert az olyan dolog tolvajság, nem vité(z)ség, az s(z)ent békességet meg kel(l) tartani az s(z)oms(z)édságban egymás közöt(t)" (XVIII. számú levél). A törökök ravasz kibújásaira jellemző egyik-másik érvük. így egy szécsényi parancsnokuk azt állította, hogy a bujáki és hatvani török urak cselekedeteiért nem felelnek: „Bizon(y) mink azoknak nem paranc(s)olunk, ők más várban laknak." Pedig Buják és Hatvan is a szécsényi szandzsákbég hatalma alatt állt (XIX. számú levél)! 456
