Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szomszéd vitéz úr barátom! – Levelek a szécsényi és bujáki török végvárból (1667–1680)

Buják parancsnoka, Hasszán aga legalább másfél évtizeden át töltötte be tisztét, hiszen 1670-ben, 1675-ben és 1680-ban is levélíró, sőt ő volt a vár parancsnoka 1685-ben, Buják végső pusztulásakor is.

A különböző török parancsnokok leveleinek címzettje az 1667-es keltezésű levél esetében az 1664. július 19-én, Léva alatt, a csatában elhunyt idősebb br. Koháry István özvegye, gr. Balassa Judit, aki kiskorú gyermekei „természetes gyámja" lévén ekkor a szécsényi uradalom földesura volt.

1667 után, alighogy betöltötte tizennyolcadik életévét, a legidősebb fiú, a később grófi rangot szerzett Koháry István (1649-1731) nem csupán a dúsgazdag, császárhű katolikus főrangú család összes birtokának - így a csáb- rági és szitnyai, szentantali, szécsényi, füleki stb. uradalmaknak - az igazgatását, hanem a nagy felelősséggel járó és igen veszélyes füleki főkapitányi tisztet is átvette.

Fülek volt 1663-tól 1682 szeptemberében bekövetkezett pusztulásáig Léva és Kassa között a felvidéki bányavárosokat védő legfontosabb végvár. A törökök leveleiben ezért az ifjú br. Koháry István két minőségben is szerepelt: mint a nagy magyar végvár katonai parancsnoka, és mint számos nógrádi falu egyik földesura is. Azért csak az egyik földesura, mert a szécsényi, bujáki, hatvani és nógrádvári török parancsnokok és a szpáhik serege is adóztatta, szolgálatra kényszerítette a vármegye jobbágyfalvainak magyar és szláv jobbágynépét, akik így két földesúrnak - egy kereszténynek és egy muzulmánnak - is alá voltak vetve, pénzzel, terményadóval, robottal, fuvarral tartoztak mindkét fél részére.

Gr. Balassa Bálint, majd Ádám, Kékkő és Divény magánvárának parancsnokai és uradalmainak birtokosai voltak, a legközelebbi szomszédjai tehát a szécsényi török erősségnek. Bálint grófot személye körül és birtokai igazgatásában is szolgálta nemes Skapalides János kékkői porkoláb.

Gr. Kéry Ferenc ezredes családja a Szécsénytől légvonalban 10 km-re északra fekvő Nagykéren volt ősi birtokos, így ő is közvetlenül megszólítható volt a rabok ügyében. Kéry János koronaőr 1654-ben nyert magyar grófi méltóságot, fiai közül János (fi702) Csanádi püspök volt, idősebb Ferenc teljes lojalitását pedig az mutatja, hogy 1670-ben potyi kastélyában szállást adott a főúri összeesküvésben részt vevő Zrínyi Péternek és Frangepánnak, de még azon éjjelen értesítette erről a császárt. Fia, ifjabb Ferenc 1687-től haláláig, 1700-ig Vas vármegye főispáni tisztét töltötte be.

A levelek két fő témakörről szólnak, amelyek egymással éles ellentmondásban levőnek látszanak, ám mégis elválaszthatatlanok egymástól.

Az egyik visszatérő téma mind a magyarok, mind a törökök részéről az örökös portyázás, mellyel ellenfelük őket megkárosította. A füleki végvári vitézek rendszeresen nyargalásztak a Duna-Tisza közén, le egészen Szegedig, sőt a Bácskáig, közben magyartól, ráctól, töröktől azt vettek, raboltak, „vontak" el, amit csak lehetett. Abani (Abonyi) János, Kikinjesi (Kökényesi) Mi455