Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Gróf Forgách Ádám és báró Koháry István zálogszerződései a szécsényi uradalom tárgyában (1647–1650)
Mindezekben periig magunkra vévén az evictiot, hogy mindenek ellen magunk költségével tartozunk őkegyeimét, successorit és legatariussit megoltalmazni mi és hasonlókép(p)en az mi haeresink és successorink is tartozzanak, kit ha elmulatnánk, vagy meg nem oltalmazhatnánk, avagy oltalmazni nem akarnánk, intra ambitu(m) huius Regni Hungaria(e) ann(y)it érő jószágunkat ez levelünk ere(j)ivel medio unius protonotarii, akármely vármegyében is elfoglalhassa és mindaddig bírhassa, míg az felül megírt summáról plenarie hasonló jó pénzül nem contentálnánk mi, avagy az mi maradékink és successorink. Melyről adjuk ez pecsétes obligatoria levelünket magunk keze írásával megerősítvén, melynek annyi ereje légyen, mintha akármily káptalanban in loce authentico emanaltatott volna, contradictione, inhibitione, repulsione, refractione et abscissis omnibus juridicis remediis minime valentibus. Datum in praesidio Uyvar die decima octava novemb(ris) Anno millesi- mo sexcentesimo quadragesimo septimo [Kelt Újvár végházában, 1647. november 18-án] P. H. Koháry István Az irat eredeti, viaszgyűrűs pecséttel és br. Koháry István kezével aláírva. OL P 287 - Forgách cs. lt. Jelzetes ir. Ser. I. Fase. C 12. II. Hely és név nélkül kelt 1647 októberében Gr. Forgách Adám és br. Koháry István észrevételei és válaszai a zálogszerződés-megállapodás megkötése előtt a szécsényi uradalom egyes részeinek hasznáról és jövedelmezőségéről 1. Eczeket, Szakait magamnak tartom, az mint Sereni [Szerényi] Uramtul és megüzentem volt, hogy az summás jószágbúi egyet, az robotás jószágbúi is egyet tartok meg. (Eb[b]ől kérem az Urat őn[agyság]át, hogy legyen contentus egyik[k]el, minthogy I[ste]n látja, nekem nem mondták ők[egyel]mék, Eczegh két Szakainál is job[b], mit tesze] m] őn[agyságo]k, ha Szakait nálam hagyja, az 8 jobbágynál töb[b] nincsen.) 2. Az Szeczeni majorságot éppen es hogy jó akaratomot mutassam őke- gyelméhez, az vár alat(t) való rétet épp odaadom, megtartván magamnak az Szent György alat(t) való réteket. Ezt ne(m) difficultalo(m) valamint őnagy- sága parancsolja, de háro(m) majorja lévén az őn(agyságána)k az egyiket ide engedheti őn(agyság)a, nem is tudo(m), minek volna ann(y)i marhához 3 major, legyen hova marhámat rekeszteni. Az rétről periig lesz kérésem 448
