Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830–1840-es években

jorsági és juhászok tulajdonát képező birka évente kb. 30 000 bécsi mázsa (16 800 q), a 60 tiroli tehén pedig kb. 4 800 bécsi mázsa (2 688 q) trágyát biztosított.* 33 Galgóczi a vetésforgó kezdetén egy magyar hold szántóföldbe 300 bécsi mázsa, az alcsúti uradalom ennél is több, 400 bécsi mázsa beszántását tartotta szükségesnek.34 Berkiben csupán 52 magyar holdat trágyáztak, de egyetlen holdba 43 hatmázsás szekérre való ganéjt (260 bécsi mázsát) forgattak be, a Ge- orgikon pedig 70-80 szekér trágyát használt fel magyar holdanként.35

A szécsényi uradalomban a tőke és a munkaerő korlátozott volta mellett a trágya hiánya is meghatározta az újmódi gazdálkodás kiterjedését: az éves 40 208 bécsi mázsa birka- és tehéntrágya-,, termelés" Galgóczi mértékadó 300 bécsi mázsa holdankénti igényével 116 magyar hold feljavítására volt elegendő. Jochmann ennek figyelembevételével alakította ki a váltógazdaságban művelt szántóföld területét úgy, hogy évente 155 Vi magyar hold (116 % kát. h.) nagyságú „első szakaszt" kellett magyar holdanként 224 bécsi mázsa trágyával beszántani.

Az uradalom 2 171 % kát. h. majorsági művelésű szántóföldjéből 1 082 5/s kát. holdon került bevezetésre a váltógazdaság, míg 1 089 kát. holdon a hagyományos kétnyomásos határhasználat maradt gyakorlatban, vagyis az 1839-es állapot szerint kb. fele-fele arányban oszlott meg a régi és az új rendszer. Nemcsak a nagybirtok egészében, hanem a két kerületen, sőt az egyes helységék, puszták határain belül is egymás mellett létezett a nyomásos és a megtervezett vetésforgót követő szántóföldi gazdálkodás.

Szécsény határában gr. Forgách Pál két nyomásra osztott majorsági szántói 1 307 magyar hold (980 Vi kát. h.) területet foglaltak el, azonban - amint az összeírok megjegyezték - „az ugarban hagyott nyomásnak egy része az itteni szokás szerint tavaszival vettetik be". További 188 magyar hold (141 kát. h.) „nyolcz szakaszos váltógazdaságként" lett használatba véve. A kétnyomásos szántókon a rozs vetésterülete volt a legnagyobb (283 Vs kát. h.), amit az Ipoly-parti homokos talaj tett indokolttá. A legjobb földekbe (57 % kát. hol116,36 bécsi mázsa trágyát termelt. Számítása azonban túlzás, mert mai szerzők szerint is évente 6-7 q egy juh trágyája, a Sorge által vett 10,49 q pedig ezt meghaladja. SORGE K. 1832., I., 350.

33 Az 1839. évi uradalom-felmérés szerint 6 969 öreg birka (és évente 1 468 darab bárányszaporulat) képezte a majorsági juhállományt, továbbá a szerződéses juhászok 10%-ot kitevő számú saját birkát tarthattak. A Wolf-képlet alapján (7 666 + 6 708 / 2 + 3 833) 3,4 - 7 494 = 29 974 bécsi mázsa juhtrágyát lehetett előállítani az összeírásban megadott téli takarmány-felhasználás (egy öreg selymes birka 1 bécsi mázsa szénát és 7/8 bécsi mázsa őszi szalmát fogyasztott) szerint. A 60 tiroli tehén egész évben istállózva lévén darabonként 10 bécsi mázsa szénát, 20-20 bécsi mázsa szalmát és zöldtakarmányt felhasználva a képlet szerint (600 + 1 200 + 1 200 / 2 + 160) 3,4 - 847 = 4 797 bécsi mázsa elsőrangú szerves trágyát termelt.

34 GALGÓCZI Károly 1854, 34-35.; TÖRÖK János 1841, 45.

33 T. MÉREY Klára 1966, 335-336.; SÜLÉ Sándor 1967,163-170.

416