Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830–1840-es években
A tiszta búza elenyésző szerepet játszott (3,7%), abajdócot pedig egyáltalán nem termesztettek. A takarmánygabonák között a zab termesztésére helyezték a fő súlyt (38,1%), míg az árpa (4,4%) csak kiegészítő terménynek számított.14 Gödöllőn és környékén az őszi (57,5%) és a tavaszi (42,5%) vetésű gabonák aránya kedvezőbb volt a szécsényi uradalmon belül kialakult rátánál (67,2% : 32,8%). Ez egyértelműen annak tudható be, hogy míg Gödöllőn a majorföldeket három nyomásban művelték, Szécsényben a két nyomáson a szabályos őszi-ugar-tavaszi-ugar váltogatás helyett a monoton őszi-ugar- őszi-ugar vetésforgót alkalmazták. Ez a gyakorlat igen erősen kizsarolta a talaj táperejét, emellett csak a legértéktelenebb, kevert „feles" kenyérgabona termesztésére volt alkalmas. Csak ahol volt valamelyes trágyatermelés, Szé- csény és Farkasalmás határában tudtak a homokos gödöllőinél jobb, Ipoly menti földeken tiszta búzát vetni és aratni. E kedvező lehetőség kiaknázásához azonban alig állt rendelkezésre trágya. Mint az uradalom állattenyésztéséről szóló tanulmányunkban részletesen bemutattuk, 1850-ig a juhtartás volt a szécsényi uradalom legfontosabb gazdasági ágazata.15 A birkatrágya azonban kevésbé volt értékes, mint a szarvasmarháé, ez utóbbi viszont csak a tehenek istállózó tartása mellett volt nagy mennyiségben előállítható. Az agg földesúr, gr. Forgách József, gazdálkodása szaporodó gondjait látva sem gondolt átfogó reformra, uradalma űsztikarától csak az őt jog szerint megillető jobbágyi szolgáltatások utolsó krajcárig, utolsó iccéig való behajtását követelte meg. Jövedelmeit kastélya csinosítására, könyvtára, numizmatikai és csigagyűjteményei gyarapítására, új birtokok szerzésére költötte. A gazdaságba csak az okvetlen szükséges, vagy közvetlen haszonnal kecsegtető befektetéseket - juhaklok, pálinkafőzőé, kocsmák, magtárak építését - engedélyezte. Számára pénzpocsékolás volt új kultúrnövények, új termelési módszerek kipróbálása, nem vett egyetlen korszerű mezőgazdasági gépet sem, pedig ezek a századforduló óta nem voltak ismeretlenek hazánkban.16 Fia és szécsényi utóda, Pál - gr. Széchenyi István nagy tisztelőjeként - szakított az elavult ősi gazdálkodási rendszerrel, és 1833 után, sok gonddal küszködve, korszerű s tudományos alapon álló szisztémát vezetett be. A racionalizált gazdálkodás nélkülözhetetlen alapfeltétele volt, hogy a birtokos évről évre ugyanazt a földterületet használhassa, és hogy egy tagban kapja meg a község vagy puszta határában őt illető szántóterületet. Az évről évre nyílvetéssel újraosztott parcellákba ugyanis értelmetlen volt bármiféle, a termőképesség növelésére irányuló befektetést, alapos trágyázást, talajrendezést stb. végezni, hiszen a hasznot a következő évben más arathat14 WELLMANN Imre 1933,140. 15 Lásd a fenti, Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797-1851) című tanulmányt. PÁLMÁNY Béla 1987,191-194. és 199-208. 16 BARBAR1TS Lajos 1958. Az ercsi uradalom 1795-től, az enyingi és az alcsúti pedig 1802-től alkalmazott vető- és cséplőgépeket, lókapákat. 407