Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

A nógrádi mezővárosok és szécsény kézművestársadalma a polgári átalakulás idején (1820–1870)

nyolc mester és tíz legény) csupán az 1830-1840-es években gyors ütemben épülő megyeszékhelyen volt jelentékeny. Helybeli mesterek: Entz Mátyás kőműves és hét ácspallér dolgozott több legénnyel, továbbá összeírtak két- két kőfaragó, üveges és szobafestő mesterembert is. Losoncon és Tugárban a felégetett város újjáépítése idején, 1850-től szaporodott jelentékenyre az építőiparosok száma. Érdekes, hogy Kékkőn kívül Gácsban és Nagyorosziban is feltűnnek a forrásokban az idénymunkásként dolgozó kőművessegédek, utóbbi mezővárosban például 1842-ben tizennégy kőművest is megneveztek a rováskivetők.

A faipar - a két fő piacközpont magasabb igényű fogyasztói számára termelő 5-77 asztalos kivételével - mezővárosainkban alig mutatkozott, amiben a famegmunkálással foglalkozó háziiparos falvak erős konkurenciája lehetett a fő ludas. Végül a úgynevezett vegyesiparban csupán a gácsi, losonci és tu- gári fazekasokat és kályhásokat emelnénk ki számuk (ez ikervárosban 1835- ben tizennégy, 1851-ben tíz) és termékeik jó minősége, kelendősége okán.

III. C) A kézművesek aránya a mezővárosok társadalmában (1845-1869)

Minthogy a rendi társadalomban a források külön mutatják ki a nemes, a nem nemes („nemtelen") és a zsidó népességet, foglalkozás szerinti összesítésük csakis a különböző forrásokból nyert adatok kritikai összehasonlításával, társadalom-rekonstrukcióval lehetséges az 1848 előtti időkre vonatkozólag. A forrásadottságok e rekonstrukciót csupán az 1845 és 1850 közötti időszakra engedik meg elvégezni.

A forradalom körüli években a posztógyár állandóan alkalmazott munkásait beszámítva 320-ra tehető iparűző lakosa révén a kis Gács volt a megye kiemelkedően legiparosodottabb oppiduma, ahol az összes háztartásfő 81%-a élt ipari tevékenységből. Többséget alkottak a kézművesek Losoncon (334 háztartásfő, 55%) is, és a kézműves jelleg tekintetében ettől alig maradt el Losonctugár (91 iparos, 43%). A másik oldalról nézve ugyanez a három oppidum volt az, ahol a birtokosként vagy bérmunkásként földműveléssel foglalkozó réteg csupán 10-12%-ot tett ki. Balassagyarmat abszolút számban jelentős (269 főnyi) iparostársadalma a 6 000 lakosú megyeszékhely összes háztartásfőjének csak a 25,5%-át érte el. Élt itt viszont egy népes - túlnyomórészt zsidó - kereskedőréteg (135 háztartásfő, 12%), megtelepedett szép számú pap, értelmiségi és magán- vagy közalkalmazott (57 háztartásfő, 5%), és igen sok, közelebbről meg nem határozható foglalkozású háztulajdonos, valamint pauper (vagyontalan, özvegy, munkaképtelen) háztartásfő (8 467 fő, 40%) is.

Jóval kisebb, mindössze 20% körüli arányt ért el az iparosok súlya Szé- csényben, Füleken és Kékkőn, így ezeket a „csekély mértékben iparosodott" oppidumok közé sorolhatjuk. A maradék négy mezővárosban - Érsekvad400