Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A nógrádi mezővárosok és szécsény kézművestársadalma a polgári átalakulás idején (1820–1870)
sonctugári mesterek a losonci, az érsekvadkertiek pedig a balassagyarmati testületeknek lettek a tagjai, elmondható, hogy az 1813 után kibővült nógrádi céhhálózat Nógrád oppidum kivételével az összes mezővárosra kiterjedt, így kellő védelmet nyújtott a konkurens szomszédos városokkal - Gyöngyössel, Rimaszombattal, Váccal - szemben a piacon. Sajnos, a céhek saját iratai közül csupán a balassagyarmati csizmadiák anyagából maradt fenn néhány nyilvántartás.10 1834-ben a negyvenhét mester közül három Szügy községben, kettő-kettő pedig Érsekvadkerten és Ri- bán (ma: Ipolyszög) élt. 1854-ben ötvenegy, 1870-ben pedig hatvanöt mester alkotta a társulatot. A céh legényei is túlnyomórészt a közeli nógrádi és honti helységekből toborzódtak. Ul. B) A kézműiparosok szakmai-iparági megoszlása Ami a mezővárosokban dolgozó kézművesmesterek számát, szakmai megoszlását illeti, több korabeli összeírás Nógrád vármegyében összesen ezerötvenöt opifex háztartásfőt mutatott ki, ami az összeírt adózó háztartások 5,5%-át - országosan közepes arányszámot - jelenti. A tizenegy akkori oppidumban hatszázharminchárom opifex minősítésű és kilenc egyéb (például konvenciós, zsidó) mester működött - a megyében kimutatott iparosok 60%-a. A vármegye két legfontosabb kereskedelmi központja a kézművesek összpontosítása tekintetében is kiemelkedett a többi közül: Losoncon száz- kilencven mester (a megyebeliek 18%-a, a mezővárosokban élők 30%-a), Balassagyarmaton pedig száznyolcvanöt mester (17,5%, illetve 29%) dolgozott, hétnyolcad részben egész éven át. Még nagyobb arányú volt a segédek koncentrálódása, mivel a hetvennyolc losonci és nyolcvankilenc balassagyarmati kézműveslegény a megyében jelzett iparos alkalmazottak 79%-át, az oppi- dumokban élőknek pedig a 75%-át tette ki. A két fő piachely körül jól megfigyelhető a kézművesek egy-egy tömörülése, agglomerációja: a Losonctól csak egy patakkal elválasztott Losonctu- gárban hatvankét, az egyórás gyalogútra lévő Gácsban harmincegy, a szomszédos Losonctamásiban tizenegy, Kisfaluban pedig tíz mester lévén kimutatva, Losonc köré összesen háromszázöt mester, a megyebeliek 29%-a összpontosult, másrészt Balassagyarmathoz kapcsolódott mind céhszervezeti- leg, mind piaci vonatkozásban Ersekvadkert huszonkét és Szügy tizenkét opifex iparosa is, ami összesen kétszáztizenkilenc mesterembert, a nógrádiak 21%-át jelenti. Összesen tehát a megyében kimutatott mestereknek pontosan 50%-a tömörült a két gócpont, Losonc és a megyeszékhely köré. 10 NML IX. 1. A balassagyarmati csizmadiacéh iratai. 397
