Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

A nógrádi mezővárosok és szécsény kézművestársadalma a polgári átalakulás idején (1820–1870)

nyolc férfi és négy női munkást alkalmaztak, mégis, a saját szakmájában, az egész Habsburg Birodalom legjelentősebb iparüzeme volt.5

A korabeli értelemben nagyüzemi keretek között működő ipari termelés hazánkban nem a textil- és gyapjúfeldolgozásban, hanem a nehézipari ágazatokban bontakozott ki. E modern gyárak ott épültek fel, ahol biztosítani lehetett a kedvező alap- és fűtőanyag-ellátást, valamint az olcsó fizikai munkaerőt. A XVII. század végéig visszanyúló hagyományai voltak, és korszakunkban már országos hírnek örvendett a nógrádi üvegipar, melyben egyaránt találunk ősi rendszerű üveghutákat és kiemelkedő minőségen termelő modern gyárakat. A Divényoroszi melletti bzovai hutánál, a balázshutai kemencéknél, J. G. Zahn 1835-ben alapított zlatnói művészi kristályüveggyárában, a Kuhinka testvérek által 1842-ben létesített katalinvölgyi és látkai üvegkohóknál az 1848 előtti években ezer ember is dogozott, 1870 körül pedig hét-hétszázötven főre becsülhető a munkásság összlétszáma. Míg tehát 1825 táján két-háromszáz ipari munkást foglalkoztattak a gácsi posztófabri- kában és a két ősi üveghutánál, 1848 táján már kétezer fő körül lehetett a posztó-, üveg- és cukorgyárban dolgozók száma, ami igazán figyelemreméltó fejlődés. 1851-ben a Kereskedelmi és Iparkamara összesítése szerint 2 018 iparűző adózott Nógrád megyében (ezek közül 414 élt Losoncon és Tugár- ban), a gyárakban pedig összesen 550 munkást mutattak ki.6

A gyáripar - az 1849 utáni rövid visszaesést követően - tovább fejlődött Nógrádban. A Kuhinka testvérek 1850-től Szinóbánya mellett vasércbányát és vasolvasztó kemencéket üzemeltettek, amelyek 1870 körül kilencven munkásnak adtak kenyeret. A legnagyobb fejlődés azonban egy kis, szegény faluban, Salgótarjánban következett be, ahol 1848-ban hét bányász kezdett kőszenet kitermelni. Az üzem két évtizeden át fokozatosan, 1867, a vasút megnyitása után pedig ugrásszerűen fejlődött, így 1870-ben már nyolc aknában 2 200 bányász és 300 kohász dolgozott. 1871-ben itt nyíltak meg az európai kontinens első, tökéletesen berendezett Siemens-kemencéi - mindjárt öt kohó így e gyár nem csupán a megye legfontosabb ipari üzeme lett, hanem rögtön világszínvonalú gyár is. 1869-ben a 3 700 lakosú Salgótarjánban 1 698 kereső személy élt, ezek közül 1 246-an álltak a részvénytársaság alkalmazásában (73%), míg a mezővárosi gyárakban - a losonci és gácsi posztógyárakban, a losonci pakfongyárban és gőzmalomban, valamint két kis gőzmalomban és szeszgyárban - összesen legfeljebb 900 munkás dolgozott.7

5 Uo. 519-524. Tafeln zur Statistik der Österreich-ungarischen Monarchie. Wien 1869. Die Jahre I860 bis 1865. IV. Heft 4. 38.

6 SHVOY Miklós 1874, 503-516.; SZV1RCSEK Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében. NMMÉ (Vili. évf.), 1982, 47-97.; Jahres-Bericht der Handels- und Gewerbe- Kammer des Pressburger Districts 1851. Pressburg, 1852.

7 NML IV. 264. b) Alispáni iratok, az 1870. évi népszámlálás megyei összesítése.

395