Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797–1851)
mok és a téglavető jövedelmei, vám- és vásárárendák) pedig 18,64%-kal részesedtek a gazdaság teljes bevételéből. Az állattartás tehát még korántsem érte el a korszerűsített gazdálkodás által biztosított lehetőségek mennyiségi szintjét, jóllehet minőségileg máris élenjárónak volt mondható. Ami hiányzott, az elsősorban a tőke volt: sok pénzre lett volna szükség a drága nemesített fajták - birkák, szarvasmarhák - állományának jelentős növeléséhez, költséges beruházásokat igényelt volna a takarmánykezelés és -tárolás épületeinek a biztosítása is, csupán istállókból, hodályokból volt máris elegendő, de ezek részben még kihasználatlanok voltak. A takarmányhozam növeléséhez is tőke kellett elsősorban, hiszen csak rendezett, meliorizált parcellákon volt érdemes a váltógazdaságot bevezetni. III. Pulszky Ferenc birtoklása és korszerűsítési törekvései (1845-1848) 1846-ban változás következett be az uradalom birtoklásában: a csődtől fenyegetett gr. Forgách Pál - ismételjük, nem a korszerűsített gazdaság miatt ment tönkre, régi családi adósságokat tábláztak be a szécsényi birtokra - 738 150 Pft névleges vételárért eladta az uradalom zömét Pulszky Ferencnek és feleségének, Walter Teréziának (csupán a gyöngyösi kerületet és Ecseg falut tartva meg magának).61 Amikor az ifjú pár Szécsénybe költözött, az egész birtok és maga a kastély is rendkívül elhanyagolt állapotban volt. Pulszky kénytelen volt a vásárláshoz felvett kölcsönök egy részét a „jószág múlhatatlanul szükséges javítására, épületek emelésére és főleg ökör és juh beszerzésére" fordítani. A gyors berendezkedés után a birtokot két kerületre osztották: a szécsé- nyihez Farkasalmás- és Drahipuszta gabonatermő földjei, míg a lócihoz Bát- ka-, Zsúny- és Cserbércpuszta, valamint az összes erdőterület került. A kevés uradalmi tiszt munkáját a később híressé vált emigráns, Tanárky Gyula (1815-1886) gazdasági író, jószágigazgató irányította.62 A földművelés rendszere megmaradt az 1833 után bevezetett váltógazdaság keretei között, de több szerepet kapott a takarmánynövények termesztése: az édes és keserű széna ugyan megtartotta elsőbbségét, de nagy mennyiségben vetettek és kaszáltak stájer lóherét, lucernát és bükkönyt is. Pulszky elsősorban a juhállomány számát és minőségét emelte: hamarosan hatezer spanyol merinói birkát tartottak - illetve azok hazai viszonyokhoz keresztezett, nem túl vaskos testű változatát -, amelyek „nagy becsben álltak kiváló minőségű gyapjújuk miatt".63 Tanárky Gyula ura megbízásából 1847 elején gr. Károlyi Lajos híres rohonci uradalmának birkái közül vá61 OSZKK Oct. Germ. 286. Pulszky ir. 119.; Praznovszky Mihály 1977, 325-343. « PRAZNOVSZKY Mihály 1977, 336-338. 63 PULSZKY Teréz 1850, 59-60. 387
