Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797–1851)
Szórványadatok arra utalnak, hogy gr. Forgách Pál másik inspektora, Sorge Keresztély is a juhászat fejlesztését tekintette a gazdasági jövedelemnövelés fő módszerének. Drahipusztán a tagosítás befejezte, 1840 után kétszáz birka számára két új aklot építettek, a nyájakat továbbra is csupán egyszer nyírták és nem fejték.47 így nőtt a különbség a nagybirtok és a középbirtokosok gazdálkodásának szintje között, minthogy Beke Gábor éppen 1842-ben kényszerült arra, hogy visszatérjen a kétnyíretű kezelésre. Állítása szerint így több hasznot élvezett, és gazdatársainak is ajánlotta, hogy ha középszerű vagy durvább gyapjas juhaik vannak, kétszer nyírják azokat.48 A Forgách-uradalom birtokbecslés szerint 1833 és 1838 között évente átlagosan 13 938 font öreg juhtól és 1 020 font bárányoktól nyírt gyapjút termelt. Ez több mint kétszerese az 1819-ben (5 008 Vi font tavaszi, 606 V2 font őszi és 750 font), illetve 1822-ben (5 804 % font tavaszi és 1 151 V2 font őszi báránygyapjú) kimutatott hozamnak.49 Az öreg állatok évi kétfontos gyapjútermelése megegyezett az országos átlaggal, bár Alcsúton a kosok három, a jerkék két és fél, az ürük pedig három és fél fontos hozamot is produkáltak.50 A juhászat nagyobb arányú fejlesztésének a pénzszűkén kívül a takarmányhiány szabott gátat. A jövedelembecslés szerint ugyan a 720 kát. h. nagyságú természetes rét széna- és sarjútermése (évente 19 095 bécsi mázsa), illetve az őszi szalmabevétel (23 035 bécsi mázsa) bőven fedezhette a birkaállomány 8 860 bécsi mázsa széna- és 8 410 bécsi mázsa szalmaszükségletét, de a juhokat csupán száz napon át, napi egy-egy font szénával táplálták. Mindez más uradalmakhoz képest rövid is (másutt 150-165 napig is takarmányozták a birkákat)51 és kevés is (legalább napi egy és egynegyed font szénát, egy font szalmát és száz öreg állatra egy pozsonyi mérő gabonát vagy burgonyát adtak). Jochmann újdonságnak számító gyakorlata abban állott, hogy az eleséget a sör- és pálinkafőző üzemben keletkezett évi 67 500 akónyi moslékból egészítette ki. A forró cefrével leöntötte, megpuhította az őszi szalmát.52 Bár a korabeli szakértők véleménye megoszlott a tekintetben, vajon hasznos-e vagy káros a száraztakarmányhoz szokott birkák ilyetén táplálása, többen is alkalmazták ezt a módszert.53 A továbbfejlődés útját az állandó istállózás jelenthette volna, de ez olyan nagy, egyéb befektetéseket igényelt a váltógazdaság kiterjesztése és a takar47 Uo., Drahi- és Farkasalmáspuszták összeírása, 1843. « BEKE Gábor 1843/a-b). 49 NML XII. 1. Szécsényi ferences gazd. ir. II. Készpénzeladások, 1819; és OL P 1882 - Forgách cs. lt. 14. t. Szécsényi uradalom, összeírások, 1822. so TÖRÖK János 1841,106. 51 NML IV. 1. h) cc), 1/1839., gr. Forgách Pál szécsényi uradalmának összeírása. 52 JOCHMANN Sámuel 1837/b). 53 R. L. 1843, és JÓB J. 1842. 384
