Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797–1851)

mennyisége már meghaladta az ugyanakkor nyírt közönséges gyapjúét (1 770, illetve 1 485 font).13

A fajtaváltás tehát ezekben az években döntő szakaszába került. 1822-ben már nem szórványadatok, hanem teljes áttekintés áll rendelkezésünkre az uradalom juhászaiéról.14 Hat nyájat tartottak fenn, Szécsényben egy öreg és egy meddő, Zsúny- és Farkasalmáspusztán, továbbá Ecsegen és Szakáiban pedig félig vagy egészen kétnyírésű állatokból hajtva össze. A kétéves vagy idősebb, „nyírás alá való" kosok, ürük és jerkék száma 3 572-re rúgott, ezek közül 1 594 (44,62%) egynyírésű, 1 978 (55,38%) pedig kétnyírésű volt. 1813- ban még csak 650 öreg jószág (19,52%) tartozott a selyemgyapjasok közé. A 115 öreg és egyéves kos mindegyikét a „szécsényi öreg nyájban" tartották, a többi akolban csupán 1180 ürüt és 2 277 jerkét gondoztak. Ez azt jelenti, hogy áttértek a félvér fajta tenyésztésére. Ekkoriban kezdett ez általánossá válni az egész országban.15 Csakhogy a felső szintet ebben az időben már a telivér selyemgyapjas nyájak tartása képezte: a főúri birtokokon nagyon sokan már több ezer, sőt több tízezer birkát is tenyésztettek! Mindenesetre az 1822. évi gyapjúhozamok a fejlesztés eredményességét bizonyítják. A rackajuhok korában egy-egy toklyó vagy öreg juh két nyírásából 1762-ben 1,29; 1763-ban 1,88; 1765-ben pedig 1,60 font durvaszálú gyapjút nyertek, 1781-ben gr. Forgách Miklós nyájaiban 1,50 font, tíz évvel később, József gróf uradalmában pedig 1,80 font volt a juhok átlagos gyapjúhozama. 1822-ben viszont a szécsényi selymes birkák mindegyike 2,34 font elsőrendű gyapjút, a kétnyírésűek pedig darabonként 2,08 font másodrendű gyapjút adtak.

Az értékesítés nem jelentett problémát. A kasznár szerint „A termést minden évben az utolsó unciáig el szokták adni".16 A vevők - közülük név szerint Lobi Simon helybeli és Hotska Jakab bánóci (Trencsén vármegyei) zsidó terménykereskedőket ismerjük - legtöbbször előleget is fizettek az egész termés lekötésekor, majd átvételekor készpénzben egyenlítették ki a pontos vételárat. Ilyen alkalmakkor nemcsak a szécsényi gyapjút adták el, hanem a gyöngyösi kerületből, sőt a Tiszaszentmártonból és Mándokról ide szállított teljes gyapjúbevételt is - bár ez utóbbiak együttesen sem tettek ki annyit, mint a szécsényi birtok hozama. Egy mázsa, vagyis 100 font (56 kg) gyapjút 165-200 Pft-ért tudtak értékesíteni, így a teljes évi jövedelem kb. 8 000-12 000 Pft-ot tett ki.

1819-ben és 1827-ben a birkatenyésztés gyapjúhaszna a „Kész pénzen eladott termékek és termények könyve" szerint17 a szécsényi, szalánci, ke13 Uo., összeírások, 1814-1818.

14 Uo., összeírások („Szécsényi uradalom juhnyájainak ... számba vétele"), 1822.

is SZABAD György 1957.

16 OL P 1882 - Forgách cs. lt. 14. t. Szécsényi uradalom, számadások (Difficultates et rep- licae frumentarii - Nehézségek és a kasznár válaszai), 1816.

47 NML XII. 1. Szécsényi ferences gazd. ir., II., 1819,1827.

374