Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény és környéke kereskedelme és vendéglátása (1725–1848)

A későbbi években a forgalom ugrásszerűen nőtt. 1770-ben gr. Forgách János az uradalomrészben már 133 Vi akó dézsmabort vételezett be, továbbá 888 V2 akó bort vásárolt Ecsegen. Üzemei 92 V2 akó sört és 52 akó rozsólist gyártottak, melyeket 484 akó borral együtt kimérve adtak el. A gácsi várkastélyba a grófi család és a vendégek fogyasztására ez évben még 690 akó bort szállítottak.47

Gr. Forgách Miklós nemcsak a maga jogait aknázta ki, hanem haszonbérbe vette az uradalom másik felének haszonvételeit is, hogy minél több ideig árulhasson a korcsmákban. 1776-ban özv. gr. Forgách Zsigmondnénak, a mezővárosnak és a szakáli közbirtokos Kováts Ferencnek 1 679 Rft-ot fizetett árenda címén. Bőségesen megérte: egy év során 1 668 % akó bort, 218 % akó pálinkát és 44 akó sört értékesített, 9 191 Rft összegű bevételre tett szert, míg a gabonaeladás haszna csak 2 095 Rft volt, az állattenyésztés (élőállat, gyapjú, bőr, sajt) jövedelme pedig 1 094 Rft-ot tett ki.48

III. C) Pálinkafőzési jog

Az 1832-ig az uradalmat egyedül birtokló gr. Forgách József sokat profitált a korcsmáltatásból. 1806-ban például 917 % akó újbort, 403 % akó sört, 89 % akó „szaladpálinkát" és 7 Vi akó égetett bort adtak el a korcsmákban, az országos vásárok alkalmával és készpénzért,50 1814-ben pedig 829 akó 27 icce bort és 207 akó 18 icce pálinkát.

A majorsági gazdálkodás korszerűsítése nemhogy csökkentette, hanem növelte a királyi kisebb haszonvételek jelentőségét. Már a XVIII. században is fontos szerepe volt az uradalom „serházának" és a „pálinkaházainak". Gr. Forgách Zsigmond uradalmában 1767-ben és 1779-ben is három, többakós rézfazékban párolták a szeszt a durván őrölt rozsból - úgynevezett száladból -, gr. Forgách Miklós pálinkaházában pedig 1777-ben négy vasfazék üzemelt.

1820-ban gr. Forgách József pálinkafőző üzeme már korszerűsített módszerekkel működött. Négy „fazékkal" dolgoztak, négy „csöves kádban" és kilenc forrázókádban érlelték a szaladot. Egy akó 19 „Grejner grádusú" pálinkát a konvenciós főzőmester négy kila rozsból és egyharmad öl fa fel- használásával volt köteles előállítani, egy akó borseprőből pedig hat icce pálinkát kellett párolnia.

A „serfőzést és szabad árulást" az 1820-as években külön adták haszonbérbe, az 1820. esztendőre például 310 Vft-ot vállalt fizetni Áron Saffon.49

47 Uo., számadások, Preceptor 1770.

48 NML XII. 1. Szécsényi ferences gazdasági iratok. A szécsényi uradalom 1776. évi pre- ceptori és 1808. évi kulcsári számadásai.

49 OL P 1882 - Forgách cs. lt., 14. t. Szécsényi uradalom, bortermelés és szeszfőzés - Áron

Saffon ser- és pálinkafőző conventiója (1820).

364