Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény és környéke kereskedelme és vendéglátása (1725–1848)

hogy a jobbágyok Szent Mihály napjától - ha volt a községben szőlőhegy, Szent Györgyig, ha nem, karácsonyig - a termelt vagy vásárolt boraikat iccénként kimérjék. A bor akónkénti eladását a regálék nem korlátozták sem időben, sem mennyiségben.

A jobbágy, ha 2 Rft üstpénzt fizetett urának, jogot nyert a pálinkafőzésre is, de termékét csak „nagyban", és nem kimérve értékesíthette.

A földesurak a közbirtokossági szervezet keretében éltek a korcsmáltatás jogával. E szervezet fő feladata a fel nem osztható földesúri haszonvételek közös kezelése volt.35 Ha a földesúr a helység minden jobbágytelkének hűbérura volt, az egész évben korcsmáltathatott és tetszése szerinti számban emelhetett korcsmákat, vendégfogadókat. Mihelyst azonban mások is bírtak jobbágyházhelyeket a községben vagy mezővárosban, a földesurak gondosan ügyeltek arra, nehogy megkárosítsák jogaik élvezetét. E haszonvétel gyakorlásának módjában bevett szokás, sőt törvény volt, hogy a haszonvétel jövedelmeiből, illetőleg a beruházások terheiből a földesurak a telekbirtoklás arányában részesedtek, melyet minden esetben perrel állapítottak meg. Amíg az arányosí- tási per (processus proportionalis) le nem zárult, minden birtokos megszorítás nélkül élhetett jogaival. Az arányosítási perek előtt és azok során a közbirtokosok kisebb, sőt nagyobb hatalmaskodásokig fajuló küzdelmet vívtak egymással a korcsmáltatás és a többi regále kérdésében.

1768-tól 1786-ig tartott az a per, amelyet a Forgách grófok Szécsény másik birtokosával, a Berényi-Haller-Wattay-Nyáry-Szemere rokonsággal a mezőváros korcsmáltatásának, mészárszékének és hegyvámjának elosztása ügyében folytattak. Hiába igyekeztek Berényiék bebizonyítani, hogy a megtelepedés és a telkek kialakítása idején a Forgáchok meghatalmazottja, Pró- nay Pál jogtalanul, a „közönségesbül" szakította el a negyvenhat telket, és emiatt maradt nekik csak két telkük. Mivel állításukat nem tudták megfelelően bizonyítani, a 23:1 arányt fogadta el a vármegyei törvényszék is a jövőbeni regálegyakorlás alapjának.

Hasonlóan heves pert folytattak Ecsegen a regálékkal való élésről 1769 és 1782 között,36 továbbá Hollókőn és Rimócon is. A korcsmák közbirtokossági gyakorlása ügyében végül (Szécsényt kivéve) mindenütt úgy állapodtak meg, hogy az egyik naptári évben a Forgáchok, a következő évben a község másik felét birtokló földesurak váltakozva élhetnek boraik kimérésével. Amennyiben két földesúr két helységben is közbirtokostárs volt, arra is ügyeltek, hogy azonos évben egyik helyen az egyiké, a másikon a másiké legyen a csapszék.37

35 KISS Ákos 1970,195., 211.

36 NML IV. 11. p), Nógrád vármegye törvényszékének iratai, befejezett perek, 2516. sz.; illetve OL P1882 - Forgách cs. lt., 14. t. Szécsényi uradalom, számadások, 1780.

37 Őrhalom és Csitár földesurai, a Forgáchok és Szentiványiak esete: OL P 1882 - Forgách cs. lt., 14. t. Szécsényi uradalom, számadások, 1781. és 1783. évi fix bevételek.

360