Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény és környéke kereskedelme és vendéglátása (1725–1848)

kovics Görög Tamás, Mocsáry Sámuel és Nanó György folytattak kereskedelmi tevékenységet. Mihálkovics 1765-ig, Mocsáry az ezt követő években vette haszonbérbe a vámregálét (évi 110, illetve 120 Rft ellenében). Nanó Lőrinc „botot" tartott évi 16 Rft árenda fejében, ez Görög Tamásnak is egyik megélhetési forrása volt. Fűszerekkel, keleti csemegékkel, papirossal, szövetekkel, selyemmel kereskedtek. A kastély konyhai számadása szerint a grófi udvar is tőlük vásárolta a kávét, dohányt, cukrot, nekik pedig juhvajat, juhtúrót adott el.22

XIX. századi tevékenységükről nincsen adat, csak azt tudjuk, hogy az 1820-1830-as években is élt nyolc-kilenc fő „görög" Szécsényben, köztük a Turnay család, amelynek származási helye a bolgár Tirnovo volt.23

A harmadik kereskedőcsoportot - a zsidó és görög vallásúak mellett - a tőzsérek képezték. Szerepükre, amely kiváltképp a XVIII. században volt jelentős, a mészárszéki regáléknál térünk ki.

III. A királyi kisebb haszonvételek (regálék) előjoga és fajtái

Egy mezőváros vagy község kereskedelmi és ipari viszonyait a magyarországi feudalizmus kései századaiban vizsgálván, minduntalan találkozunk a beneficia regalia minora fogalmával, vagyis a királyi kisebb haszonvételek jogi értelmezését el kell végeznünk.

Werbőczy szerint a fekvő birtokok királyi adományozása révén a földesurak nem csupán a várak, mezővárosok, községek, puszták, szántóföldek, rétek, erdők, legelők, szőlők, hegyek, vizek tulajdonába jutottak, hanem - mint a földbirtok jogi tartozékait - megszerezték bizonyos kereskedelmi és ipari tevékenységek gyakorlásának, továbbá bizonyos adók, illetékek, bérek beszedésének eredetileg a királyt illető (innen a regále elnevezés) egyedüli jogosultságát is.24

E regálék számos tárgyra vonatkoztak - így a korcsma-, mészárszék- és malomtartásra, pálinka, sör, tégla, égetett mész előállítására és értékesítésére, boltbér-, rév- és vámpénzszedésre, vásártartásra -, mely kiváltságoknak közös tulajdonságuk volt, hogy birtokosztályok alkalmával nem voltak feloszthatok, mivel a haszon nagyságát előre nem lehetett felmérni. Emiatt a közbirtokos földesurak egymás között a helységben az általuk birtokolt jobbágytelkek számának arányában osztották fel a mindenkori jövedelmeket, illetőleg kiadásokat. A haszonvételekkel a jogosultak két formában élhettek: vagy házi kezelésben tartották és konvenciós alkalmazottakkal gyakorolták,

22 OL P 1882 - Forgách cs. lt., 14. t. Szécsényi uradalom, számadások 1762, és Konyhai könyv (Libellus culinaris) 1767.

23 FÉNYES Elek 1836-1839, IV., 210. Szécsényben kilenc görögkeleti vallású lakost mutatott ki.

24 MJLex. IV., 804-805.

356