Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi céhek története (1617–1857)
1. számú táblázat: A szécsényi kézművesek szakmai-ágazati megoszlása 1765-ben Bőripar Szíjgyártó (coriarius) 3 fő Csizmadia (cothurnarius) 11 fő Varga (sutor) 5 fő Összesen (26,03%) 19 fő Ruhaipar Szabó (sartor) 8 fő (1 zsidó) Szűcs (pellio) 4 fő (1 zsidó) Takács (textor) 5 fő Gombkötő (nodularius) 2 fő Fésűs (pectinifex) 1 fő Összesen (27,39%) 20 fő Élelmiszeripar, vendéglátás Korcsmáros (educillator) 5 fő (2 zsidó) Mészáros (lanio) 2 fő Pálinkafőző (ustinator) 4 fő (2 zsidó) Összesen (15,07%) 11 fő Vas- és fémipar Kovács (faber ferrarius) 2 fő Lakatos (faber serarius) 4 fő Ötvös (aurifaber) 1 fő (1 zsidó) Összesen (9,59%) 7 fő Faipar Pintér (vietor) 4 fő Kerékgyártó (rotarius) 1 fő Asztalos (arcularius) 3 fő Összesen (12, 33%) 9 fő Építőipar Kőműves (murarius) 5 fő Téglás (tegularius) lfő Kéményseprő (spacicaminarius) lfő Összesen (9,59%) 7 fő Az élelmiszeriparról szólva ki kell emelni, hogy mind a mészárosok, mind a ser- és pálinkafőzők, mind pedig a korcsmárosok, továbbá az itt nem említett két ipolyi vízimalom molnárai is a földesurak kiváltságát képező „királyi kisebb haszonvételeket" gyakorolták, vagy haszonbérlőként, vagy az uradalmak konvencióval fizetett alkalmazottjaiként, így sokkal inkább a földesuraktól függő helyzetben voltak, mint a céhbeli mesterek. 330
