Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Adatok a kézművesipari termékek és termények árucseréje történetéhez Nógrád vármegyében (1593–1731)
Hasonlóan viselkedtek a balassagyarmati vitézek is, mert Nenadicz Horváth János is panaszolta ekkoriban, hogy a végház kapitánya (a nevét sajnos nem említi, pedig jó lenne tudni, ki volt Gyarmat parancsnoka 1619 és 1629 között) kijelentette, hogy „ez eő Felsége szabad praesidioma", és ő, mint kapitány, a botja alatt lévőket „senkinek nem adom piszkálni" harmincadfizetés miatt. De „minden vámtól szabad és mentes kiváltságleveles embereknek" mondva magukat a szabad királyi városok (Bakabánya, Korpona, Besztercebánya), valamint a kiváltságos mezővárosok, mint Maros (Nagymaros) és Oroszfalva (Nagyoroszi) lakosai, igyekeztek mentesülni a harmincadlás alól. Hiába, mert a harmincadosok rájuk is kivetették a vámot. A szécsényi harmincad és gyarmati filiája jövedelmeit még az 1643. évből ismerjük: A harmincadlott áruforgalom kicsiny mennyiségét jelzi, hogy ugyanekkor a hivatalt vezető Tapolchany István és az általa fizetett három lovas fizetése 144 Ft-ot vitt el, míg a gyarmati lovasoké 24 Ft 69 dénárt tett ki. Miért volt szükség lovasok tartására? Mert a szécsényi harmincadosok egy elég hosszú határszakaszon ügyeltek arra, nehogy áruval teli szekerek, vagy marha- és sertéscsordák rejtekutakon, vámfizetés nélkül osonhassanak át. Ezt a célt szolgálta az 1640-es években létesített balassagyarmati és ipoly- varbói filiális hivatalon kívül a végvárak katonáiból fogadott lovas csapat is. így a „keszi völgyön" át, vagyis a mai Karancskeszi mellett is rendszeres volt a forgalom. 1632-ben vita támadt a losonci és a szécsényi harmincadosok között arról, hogy melyikük jogosult harmincadlani az itt áthaladó árukat.47 A tanúvallomások jelzik az áruforgalom jellegét, ezért érdemes részleteznünk azokat. A leggyakoribb eset az volt, hogy egyes földesurak az Alföldről terményeket hoztak fel Losonc vagy a „Barczaság" felé (ez természetesen nem a Brassó környéki tájegység, hanem valószínűleg a barkók által lakott Kis-Hont, Gömör és Nógrád határvidéke). így Kowách András, Szilas- sy András hetvenöt éves losonctugári jobbágya azt vallotta, hogy bárki „onnan alul az alföldrül" szekéren valami portékát hozott, bort, gabonát, vagy valami marhát hajtott, mindig Losoncra harmincadlott. Ander Mihály, Bat- tha Pál rappi alattvalója (hatvanöt éves) vallomása szerint elég marhát hajtott életében, és szekéren is bort, halat, mindenféle gabonát hozott az Alföldről a keszi völgyön át, de csak egyszer talált rájuk és vámolta meg őket 47 Uo. 146. t.: Szécsény, De eo utrum, Losonc, 1632. március 28. I. negyedévben II. negyedévben III. negyedévben IV. negyedévben Összesen 56 Ft 53 d 33 Ft 15 d 41 Ft 64 d 63 Ft 65 d 194 Ft 97 d 320
