Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Adatok a kézművesipari termékek és termények árucseréje történetéhez Nógrád vármegyében (1593–1731)

portja a szomszédos Losoncra költözött át. E város kálvinista polgársága - „a lehajtott fejet nem vágja le a szablya" életbölcsességét követve - minden hódítónak inkább fizetett, így vásárolta meg szabadságai fennmaradását, sőt további növelését. Tudták és vallották ezt a losonci magyarok maguk is, ezért is választották a legenda szerint fiait saját vérével tápláló pelikánt már az 1643- ban vésett városi pecsétjük - körirata Sigillum Civitatis Losoncziensis - címerállatának.7

1695. augusztus 1-jén jegyezték be a Királyi Könyvekbe Losonc újonnan szerzett vásárszabadalmát, amelyben országos, valamint csütörtökönként hetivásárok tartására nyertek szabadságot I. Lipót uralkodótól.8 Ezt 1721. november 9-én újította és bővítette ki III. Károly, ekkortól tartották meg a híres Judit-napi gyapjúvásárokat. Bél Mátyás9 - a Radványi Ferencnek tulajdonított, 1731 körül keletkezett első kéziratos helytörténeti munka, a Collectanea ad históriáé Comitatus de Neograd alapján10 - azt írta, hogy a mezővárosban élők közül a nemes családok teljes mentességet élveztek a földesuraknak a házhelyek után járó szolgáltatások alól, de a nem nemes nép - a plebs ignobilis - is csupán taksát volt köteles fizetni, és csupán az évente, szavazással választott városi magisztrátus kormányozta.

A köznép a mezei gazdálkodást mesterségek űzésével kapcsolta össze, leginkább a magyar nyelvet használta, de „valamelyest a szlávot is". A földművelésen kívül elsősorban a vásárok látogatottsága volt hasznára. Minden évben hatot tartottak: Bálint napján (február 14-én), Szaniszló napján (május 8-án), Corpus Christi ünnepén (a pünkösd utáni második csütörtökön), Sarlós Boldogasszony napján (július 2-án), a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén (szeptember 14-én) és Lukács evangélista napján, amelyeket az emberek sokasága keres fel.

Bél Mátyás leírta, kik látogatták a losonci sokadalmakat: „Tudniillik a bányavárosok lakosai egymással versengve ide szállítják hazai és nem kevésbé külföldi áruikat, amelyeket szerencsésebb időkben olyan szándékkal vásároltak össze, hogy üres szekerekkel térjenek haza, mint szerencsés kereskedők. De a hetivásárok, melyeket csütörtökönként kell felkeresni, az idők nehéz volta miatt régen nem forgalmasak már, és hacsak bőségesebbekké nem válnak, félő, hogy kimennek a szokásból, és feledésbe merülnek."11

Fülek mezőváros és végvár 1593 és 1682 között Nógrád megye katonai szempontból kiemelkedően fontos végháza, az ide települt három nemesi vármegye által rendszeresen itt tartott közgyűlések és törvényszékek révén pedig közigazgatási szempontból is első helyen állt.

7 Uo. 182.

8 ILLÉSSY János 1900,14.

9 BÉL Mátyás 1742, IV., 62.

10 RADVÁNYI Ferenc: Collectanea Neograd.

11 BÉL Mátyás 1742, IV., 62.

308