Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
IV. 11. A Szeles család A parasztnemesek egy további jellegzetes képviselője a nagylóci Szeles nemzetség. Mint a rimóci Perczék, a sipeki Balások és a szécsényi Baghyak, ez a nemzetség is a környék legrégebben otthonos famíliái közé tartozik. 1606-ban Lóc faluban élt „Zöles" János és Ambrus telkes jobbágy. 1720-ban két, 1723-ban öt, 1728-ban négy Szeles nevű családfőt írtak össze a községben, valamennyiüket az adózó jobbágygazdák között. 1770-ben az urbárium tabelláiba is beírták Vattay Pál három jobbágyának, a fél-féltelkes Szeles Istvánnak és Józsefnek, és a negyed házhelyet művelő Pálnak, továbbá Szemere Krisztina három jobbágyának, a féltelkes Szeles Ferencnek és öreg Jánosnak, végül a negyedtelkes ifjabb Jánosnak a nevét.153 Hogyan lett végül elismert nemessé a Szeles család? A Lóc községben lakó Szeles Ferenc, István, Mihály, József és Albert 1785 körül megbízták Glo- sius János ügyvédet, indítson pert nemesi származásuk elismertetése végett Nógrád vármegye törvényhatósága előtt. Arra hivatkoztak, hogy atyafiai és vérrokonai Szeles Mátyás kecskeméti lakosnak, aki 1632. július 21-én címereslevelet kapott a királytól. Nógrád vármegye ügyésze azonban hamisítványnak találta az eredetiben bemutatott armálist, így a bíróság 1787. évi ítélete a keresetet elutasította. A család azonban tovább folytatta „számtalan fáradságára és költségére" a pereskedést, immár Pest-Pilis-Solt vármegye törvényszéke előtt, itt viszont a nemességszerzőtől való leszármazásukat mutató családfát nem találták bizonyító erejűnek. A peres eljárás még éveken át folytatódott, és mondhatni országos üggyé vált, mivel a Pest megyében élő Szelesek, 1787 körül a zempléniek, 1788-ban a Csanádiak, sőt 1798- ban Szeles Mihály 1760-1770 közötti kolozsvári főbíró és testvére, Tamás abrudbányai főbíró - utóbbiak arra hivatkozva, hogy nemeslevelük 1784- ben a Horea-Closca-felkelés idején elveszett - sikerrel ismertették el nemességüket. Valamennyien a nógrádiakkal rokonnak nevezték magukat. Végül a „nyomorult adófizető állapotukra" is hivatkozó lóci Szelesek is győztek. Az uralkodó, mint az ország legfőbb bírája, 1797 és 1799 között a javukra ítélt a nemesség-igazoló perben.154 így a XIX. századi nemesi lustrákban a nemzetség valamennyi tagja immár az elismert, kétségtelen nemesek között szerepel: 1809-ben Lócban harminc, 1825-ben pedig harminchat Szeles nevű férfit írtak össze. 1840-ben Lóc községben huszonegy családfő járult hozzá az országgyűlési költségek fedezéséhez, de még a legmagasabbra becsült jövedelem - Szeles Gáspáré - is csak 16 Pft-ra rúgott, míg a többi húsz csak 10-13 Pft jövedelem után 153 OL E 159 - Dézsmajegyzék, Nógrád megye, 1606; NML IV. 7. b) 8., 115. sz. dikális összeírás (1723); OL Filmtár X 1927., 1728. évi országos összeírás, Nógrád megye; OL C 59 - HTT Dep. Urb., Úrbéri tabella, Lóc. 154 NML IV. 1. h), Acta nobilitaria, Szeles cs. ir. 299
