Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
A lóci telekhányad továbbra is megmaradt a Kasza nemzetség kezén. Gr. Forgách Zsigmond, miután a perrel visszanyerte uradalmát Ficsor József haszonbérlőtől, 1758. január 1-jén „Molnár István puszta fél házhelyét a hozzá tartozó házhely és irtvány földekkel, rétekkel 250 Rft-ban adta bírásra nekik [azzal az ígérettel], hogy három évig ki nem váltja", és az esetleges visszaváltás alkalmával megtéríti a kisnemeseknek a hasznos beruházásokat - gazdasági épületek emelését, a föld trágyázását - és az új irtásokat. A három év 1761-ben letelt. Ekkor Kasza János további 50 Rft-ot fizetett a földesúrnak a „zálog" megerősítéseként, és maradhatott a telken. Szolgáltatásai eltértek a telkes jobbágyok szokásos terheitől, mert mentes volt „minden pénzbeli adománytul, robottátul, úr- bariális datiáktul" (utóbbiak néhány kappant, tojást, egy icce vajat, két zsákot, mint úrbéri ajándékot jelentettek). Csak a terményjáradékot kellett természetben beszolgáltatnia, mégpedig a „házhely után való földekből, bárányból és méhekből a dupla dézsmát [vagyis a kilencedet és a tizedet is], az irtványok után pedig a hetedet". Itt tehát eltérés volt a korábbi, Ficsor Józseffel kötött szerződéshez képest, amely minden telki tartozék szántó és rét után a kuriális földeknél szokásos hetedet kérte Kaszáéktól.146 Az országos úrbérrendezés nógrádi végrehajtása idejében, 1770-ben a nemesi birtokban lévő fél telek kimaradt az urbárium táblázataiból, ezzel a telek úrbéres jellege megszűnt, de továbbra is a Kasza nemzetség tagjaira szállott a birtok. Az 1797-ben készült uradalmi összeírás nemes Kasza György „pigno- ritariust", azaz zálogbirtokost nevezi meg a fél telek haszonélvezőjeként, az 1761-ben megállapított szolgáltatások változatlansága mellett.147 Az 1810-es években gr. Forgách József - a háborús gabona-konjunktúrát kihasználandó - növelni kívánta saját kezelésű majorsági szántóföldjei területét, ezért kampányszerűen allodizálni kezdte az uradalom „magánjogi függésű" földjeit - ilyennek számítottak az irtások és a nem úrbéres telkek is -, nem hagyva változatlanul a Kasza nemzetség által művelt fél telek addigi szerződési feltételeit sem. A földesúr 1818-ban hivatalosan értesítette Kasza Jánost és Györgyöt, hogy vissza kívánja fizetni a „nagyapjuk által letett 300 Rft zálogot, melynek fejében egy fél házhelyet bírnak 60 év óta". A feudális jog szerint rosszhiszeműek lettek volna a kisnemesek, ha nem fogadják el a folyó pénzben 400 Ft-ban megszabott kompenzációt. Kasza János fel is vette ezt az összeget, de ez nem jelentette azt, hogy a szóban forgó földek haszonélvezetétől ténylegesen is elesett volna. Változást az jelentett, hogy a gróf „szabad akarattyára" kellett bocsátaniok a fél telket, aki ekkor megengedte, hogy a hozzá tartozó földeket „az urbariális tartozások megtétele mellett" megműveljék a kisnemesek. A szerződéshez mellékelt összeí146 OL P 1882 - Forgách cs. lt., 14. t. Szécsényi uradalom, községi iratok, Lóc. Záloglevél, 1758-1761. 147 OL C 59 - HTT Dep. Urb„ Úrbéri tabella, Lóc, 1770; OL P 1882 - Forgách cs. lt., 14. t. Szécsényi uradalom, 1797. évi összeírás. 297
