Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
szénát termő rétet. (A vármegye 1722-1726. évi nemességvizsgálata szintén őket igazolta nemesként.) 1750-ben Rimócon tíz Percze fizetett rovásadót: György és Pál kettő-kettő, Miklós másfél, Péter és Mihály egyaránt egy és egynegyed, János, Mátyás, István és Ferenc egy-egy, míg András negyed dikát. 1752-ben az arma- lista nemesek vagyonának megyei adóztatása alkalmával hét Percze családfőt írtak össze: két Györgyöt (1 Vi - 1 !4 dika), Pált, Miklóst, Mihályt (mind IVá - 1 XA dika adóval), továbbá Andrást és Pétert (14 - !4 dika) - átlagos, vagy annál kisebb vagyonnal. Uradalmi összeírások szerint „Nemes Pereze uraimék" Rimócon három „puszta" (jobbágyoktól elhagyott) házhelyet (sessio deserta) tartottak „áren- dában". Az 1760-as években Percze Pál, mint „árendális földeket", a „Ho- lecz-féle fél házhelyet" 3 Rft 30 dénárért, egy másik fél telket 15 Rft évi haszonbér ellenében használta, ezen kívül kisebb réteket is kaszált magának. A Forgách földesurak beszedették tőle a tizedárenda pénzt, sőt, az 1764-es országgyűléskor, nemes lévén, ő is fizetett „diaetapénzt" - 1 Rft-ot - is.131 A Percze nemzetség számban egyre gyarapodott. Az 1754/1755. évi járási nemességi lustrális lajstromban tizenkét felnőtt férfit neve szerepel: két Miklós, továbbá Gergely, Márton, Pál, Tamás, György, István, Ferenc, Mihály, András és Péter. 1809-ben a lajstromba vett Percze nemzetes urak száma Rimócon tizenhét, Sipeken egy, Szécsényben három, Varsányban egy főt tett ki. 1825-ben az „ősi fészekben", Rimócon már negyvenhat, míg Szécsényben hét, Varsányban kettő, Hollókő, Trázs, Ebeck, Herencsény, Alsótold és Kiszellő helységekben egy-egy, a cserháti Szentivánban pedig két Percze nevű nemes családfő élt.132 Ami viszont a vagyoni helyzetet illeti, a XIX. században rohamosan elszegényedett a nemzetség. 1797-ben Rimócon Percze Antal fél telket áren- dált 35 Rft cenzus ellenében, ezen kívül a család közösen haszonbérbe vett két fél telket 20-20 Rft cenzus fejében, és további 120-120 dénárt fizettek ki- rálydézsmaként. A „Nemes Percze família" a Forgách-uradalomtól Bátkapusztán szántóföldeket, a rimóci Mocsolyás dűlőben pedig kaszálóréteket tartott évtizedeken át árendában. Amikor gr. Forgách József 1815 után kampányszerűen ténylegesen is allodizálni - vagyis saját, majorsági művelésűvé fordítani - kezdte az addig parasztoknak, kisnemeseknek haszonbérbe adott földjeit, sor került a szántók és rétek szerződési feltételeinek a felülvizsgálatára is. 1817 tavaszán tíz Percze keresztvonásával aláírta azt az új szerződést, amellyel három évre - vagyis már egyáltalán nem apáról fiúra, mint a XVIII. szá131 OL Filmtár X 1927., 1728. évi országos összeírás, Nógrád megye; NML IV. 7. c) 6., nemesi összeírások, 1752; és OL P 1882 - Forgách cs. lt, 14. t. Szécsényi uradalom, számadások, 1761-1767. 132 NML IV. 1. h), Acta nobilitaria, 1754-1755. és 1809-1825. évi nemesi lustrák. 292
