Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
Nagy János, Rákóczi fejedelem híres karabélyos ezredese a saját ükapja volt, és 1700 körül Szécsényben élt. Adatainak hitelességét igazolja, hogy a fennmaradt összeírások szerint 1723-ban szécsényi armalista volt Nagy Sándor (megadóztatott vagyona egy igásló, két öreg sertés és huszonegy kila búza), és ugyanő 1728-ban fél házhelyet (tizenkét köböl gabonavetés és két szekér szénát termő rét), míg ifj. Nagy Ferenc egy telket birtokolt a mezővárosban.103 Az egyik família őse, Nagy Márton füleki végvári katona négy vármegye ajánlatára 1649. február 5-én kapott nemességet III. Ferdinánd királytól, és ar- málisukat Nógrád vármegye az évben, június 21-én, Alsósztregován tartott közgyűlésén hirdették ki. Unokái, Sándor és Ferenc (1646-1729) Szécsényben éltek, amikor Nógrád vármegye kétségtelen nemeseknek ismerte el őket.104 Egy másik nemzetség, a pöstényi és ócsai előnevű Nagyok nemességét Nagy Iván szerint ugyancsak egy végvári vitéz szerezte: Nagy Mihály, aki Korpona várában katonáskodott. A törökök által pártfogolt Thököly Imrével szemben a császár pártján állott 1678-1683 között, ezért őt és családját később Labancznak nevezték.105 I. Lipót 1687. november 10-én Pozsonyban bocsátott ki címereslevelet Nagy Mihálynak, fiainak, az ifjabb Mihálynak és Lászlónak, két testvérének, Andrásnak és Istvánnak, valamint unokatestvérüknek, Jánosnak. A nemesi „kutyabőrt" Hont vármegyében, Korponán hirdették ki 1688. február 10-én. A családi birtokot a nemességszerző Mihály felesége, Soós Ambrus kékkői alkapitány lánya, Borbála „hozománya" révén a Szécsény melletti Pöstényben nyerték el, de még a XVIII. század elején elszármaztak Szécsénykovácsiba is.106 1698-ban Labancz Mihály (és neje, Soós Borbála) már Szécsényben élt, ő a nemesek községének vezetője. Mihály fiai közül ifj. Mihály fiatalon török fogságot is szenvedett, 1705-1709 között pedig - bár apja után őt is Labancznak hívták - Rákóczi hadnagya volt, László (élt már 1687-ben, meghalt 1739-ben) Szécsénykovácsiból a Pest megyei Ocsára költözött. A harmadik testvér, Ferenc (fl748) lakott Szécsényben. Az ő négy fia közül Ferenc uradalmi felügyelő volt, András évtizedeken át gr. Forgách János tiszttartójaként kereste kenyerét (1770-ben előbbi fél telket, utóbbi másfél házhelyet használt inscriptio címén Szécsényben), István is Szécsényben élt és vármegyei táblabíró volt, míg a legfiatalabb testvér, Pál, plébános Kosdon. Andrásnak a fia, János is a Forgách-uradalom szolgálatába állt, Ecsegen volt kasznár. Az Ecsegre költözött családtagok (1797-ben Nagy Ferenc kasznár egy telek inscriptiós birtokosa, 1809-ben Nagy János kasznár vagyona után 20 Ft 80 d-t adózott, majd fia, Imre, akinek jövedelme 1840-ben 125 Ft, 1845-ben 415 Ft 103 NML IV. 7. b) 8„ 115. sz. dikális összeírás (1723), és OL Filmtár X 1927., 1728. évi országos összeírás, Nógrád megye. 104 BOROVSZKY Samu 1911, 610. los NAGY Iván 1857-1865, VII., 57-61. loo BOROVSZKY Samu 1911, 610. 282
