Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)

származó jövedelmeivel együtt a karancskeszi illetőségűnek jelölt Anzelm úr összesen 531 Pft 28 krajcár becsült évi jövedelmet élvezett.

Balás Anzelm legéndi, sipeki és varsányi jószágai után 1844-ben a 16. számú táblázatban kimutatott becsült jövedelmeket élvezte. Mindössze egy féltelkes úrbéres jobbágy és hat zsellér földesura volt a három községben. Majorsági szántóföldjeit mindenütt tagosítatlanul, két nyomásban művelték, és csupán rozzsal kevert őszi búzát - abajdócot továbbá tavaszi árpát termesztettek. Az egész birtok az elavult hagyományos gazdálkodás képét mutatta. Mint sok más kortársa, Anzelm úr is a birkatartástól remélte a nagy jövedelmeket, mert ugyan nyája számát és a juhászat jövedelmeit nem közli a forrás, de Legénden megemlíti „400 juhra való" aklát. A hagyományos gazdálkodás másik jellegzetes uradalmi épülete a pálinkafőzőház, amely éppúgy megtalálható volt sipeki vályogfalú, szalmatetős, szoba-kam- ra-konyhás, tehát teljesen parasztház jellegű lakóházánál, mint hasonló falazatú és fedelű, csak valamivel nagyobb varsányi „residentionalis" háza mellett. A három faluban egy-egy gyatra ököristálló, félszer és aprócska béresház képezte még Balás Anzelmné tulajdonát. így élt és gazdálkodott egy tipikus nógrádi birtokos köznemes a jobbágyfelszabadítás előtt néhány évvel, akinek az apja is táblabírája volt a nemes vármegyének, s aki maga is tanult ember volt.

273