Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
tett alapítók névjegyzékén megnevezett hatvannégy szécsényi és környékbeli kaszinótag foglalkozását, származását és az 1840. évi „nemesi" birtok- és jövedelem-összeírásokat összehasonlítva egy, immár rendi keretek közé egyáltalán nem illeszthető társaságot azonosíthatunk.70 A nem hivatalos díszelnök arisztokrata volt: gr. Forgách Pál, a szécsényi uradalom Széchenyit követő, gazdálkodásban modernizálódó ura. Rajta kívül főrendű még gr. Benyovszky Móric, a híres világutazó unokaöccsének, Zsigmondnak a fia, aki Nagylócban lakott és hivatala után 100 Pft saját jövedelme volt. A többi kaszinótag köznemes, vagy nem is tartozott a nemesek közé. Valamennyi honorácior ott volt a kör alapítói között, így Lovrich István, Mün- nich Manó, Massza Alajos orvosok, Flaynald István grófi titkár és házitanító, Ropper Egyed „uradalmi belső szolga", Gartner György és Laluhay János uradalmi nyugdíjas tisztek, Szojka Sámuel, a grófi ház levéltárnoka, ügyvéd, sőt Pokorny Pál gyógyszerész személyében a Kaszinó pénztárosa is közülük került ki. Nem véletlen, hogy mind a három gazdag, nem nemes, keresztény kereskedő - a „görög" Turnay Sándor (egy szolgát, két szolgálót alkalmazott, két lovat, két tehenet tartott, tizenkét kapás szőlője is volt, befektetett tőkéjét pedig 1836 és 1842 között 350-400 Pft-ra becsülték), és a német vaskereskedők: Eck György (neki is egy szolgája és két szolgálója volt, tőkéje 200-250 Pft), valamint Schröck Pál (tőkéje 150-200 Pft ezekben az években)71 - is alapító tagja volt a polgári kaszinónak. A tagok között találhatjuk Schönberg Fülöp és Jolisz Albert zsidó kereskedőket is. Ok is a leggazdagabbak közé tartoztak a mezővárosban, hiszen Schönberg termény-nagykereskedőként, hitelezőként nap mint nap üzleti kapcsolatban állt a vidék birtokos nemeseivel, sőt Herencsényen nemesi birtok haszonbérlője lett, amelynek 1840-ben becsült 406 Pft 24 krajcár jövedelme után a nemesekkel együtt járult az országgyűlési költségekhez. A polgári kaszinó tehát nem tartotta magát a rendi társadalmak ama diszkrimináló törvényeihez, amelyek a zsidóságot kívülállónak, megtűrtnek tekintették, hanem a vagyonos izraelitákat egyenjogúsította. Nem voltak azonban képviselve a tagságban a kétkezi munkából élő keresztény és zsidó mesterek, a telket művelő mezővárosi polgárok, de hiába keressük soraikban a birtoktalan armalistákat is. Jövedelmük, műveltségük, presztízsük alapján nem kerültek be az új jómódú középosztály által uralt kaszinóba. A tagok többsége tanult, nemesi származású, uradalmi vagy vármegyei hivatalt viselő birtokos, mint a főigazgatóvá választott Beke Gábor vagy Szontagh Pál, de folytathatjuk a sort a környéken lakó urakkal, a varsányi birtokos Jankovich Lászlóval (hivatali keresete 1840-ben 150 Pft), Oko70 PINTÉR Sándor 1979, 85-90. 71 NML IV. 7. b) 8., dikális összeírások, Szécsény, 1836-1842. 264
