Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
Joggal felmerülő kérdés, voltaképpen milyen hányadát tette ki a nemesség a tárgyalt helységek teljes népességének? Megbízhatónak tekinthető adatok mindössze két késői időpontból állnak a rendelkezésünkre. Először II. József hajtott végre 1784-1787 között birodalmában népszámlálást, amely - legnagyobb felháborodásukra - összeszámolta a magyarországi kiváltságosokat is.68 A végeredmény szerint Nógrád vármegye teljes férfinépességéből (74 669 fő) nemes volt 3 154 fő (4,22%). Az uradalom tíz településének 4 351 férfiúja közül nemes 352 személy (8,09%) volt, tehát a megye átlagánál több kiváltságos élt itt - főleg Szécsényben (114 fő) és Ri- mócon (115 fő). Csupán Hollókő, Csitár és Trázs (ma Őrhalom) községekben nem írtak össze nemeseket. A másik adatállomány a nemesek számára Fényes Elek klasszikus statisztikustól származik és közvetlenül a szabadságharcot megelőző évekre vonatkozik.69 A nemesség száma nagyot szaporodott erre az időpontra: Nógrád 192 128 főnyi népességéből 17 468 személy (9,09%) tartozott a nemesi rendekbe Fényes szerint. E számok is jelzik, hogy a szécsényi Forgách-uradalom népességén belül a kiváltságosok köre a XIX. század első felében szélesre tágult. Határkőnek a napóleoni háborúkat tekinthetjük, amikor az insurrectiós törvények a nemesek és „mindazok, akiket ezen nevezet alatt értenek" körébe a súlyos hadisegélyek fizetésére kötelezéssel honoráciorokat is bebocsátottak. Az armalisták közé még a XVIII. század végén is bekerült egy-két család (például a Szelesek), de a magas természetes szaporodási ráta, valamint a más vidékekről, falvakból való ideköltözés - a földrajzi migráció - volt a szaporodás fő forrása. A birtoktalan armalisták számbeli növekedésével egyenes arányban mélyült döntő többségük szegénysége, így életmódjuk, életszínvonaluk a zsellérek szintjére süllyedt. Bizonyítják ezt a házassági anyakönyvek is, ahol a sipeki, ri- móci, lóci, varsányi címerleveles nemes legények és leányok legtöbbször egymás között házasodtak, de ha a férj nem nemes rendű volt, szinte soha sem a telkes jobbágyok, sokkal inkább a zsellérek (inquilini) közül került ki. A kiváltságosok „felhígulása" másrészt a középrétegek szaporodásában mutatkozott meg. Már nem kizárólag a fekvő birtokokat, jobbágyokat és zselléreket uralgó birtokos nemesek tartoznak közéjük, hanem a tanultsá- guk vagy egyszerűen vagyonuk alapján jövedelemben, életmódban, műveltségben hozzájuk hasonló honoráciorok, sőt a pénz arisztokráciája, a legmódosabb kereskedők is. Egyre határozottabb körvonalakat öltött egy új, immár polgári középosztály, amely 1838-ban társadalmi intézményt, fórumot is teremt magának a Szécsényi Kaszinó és Gazdakör falai között. A Pintér Sándor által megörökí68 DÁNYI Dezső - DÁVID Zoltán 1960,11-15.; és PRAZNOVSZKY Mihály 1981,129. 89 FÉNYES Elek 1847,1., 21., 26-27. 263
