Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Hol épült fel Sztrahora vára? – A Kacsics nemzetség Illés-ága XIII. századi várépítései és XIV. század eleji történetük néhány kérdéséről

volt határos, és a hites emberek a területen sem Hollókőt, sem Sztrahorát nem említik határ szomszéd ként. Ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy ekkor még a két szomszédvár sem állott, hiszen ellenkező esetben az oklevélben feltétlenül jelezni kellett volna ottlétüket. 1265 tehát Sztrahora építése vonatkozásában feltehetőleg „terminus post quem", vagyis a vár ez után létesülhetett! Bárkány határjárása említi a „Birch" hegyénél szomszédos birtokost, aki nem más, mint a Kacsics nembeli Illés fia Péter, és itt mint Zsúnyal- más földesura szerepel, ugyancsak anélkül, hogy a szomszédban fekvő Hollókő vára létét említenék.

A két 1271-es oklevél21 tárgya látszólag ugyancsak nincs kapcsolatban az Illés-ág várbirtokainak históriájával. A Kacsics nemzetség ágai közül a Falkosok osztálylevelei ezek, melyekben Falkos három fia: Mihály comes, Farkas magister és „Zoluch" (Karácsonyi olvasatában: Szalóc), tanúnak idézte az ebben a korban már csak egy távoli közös őstől (a talán Horvátországból a XII. század elején Nógrádba telepedett nemzetségalapítótól - de genere Kachich, Kachiz, Kachuch, Kochyk) való származás tudatával és több faluban az öröklött közbirtokosság intézményeivel összekötött három másik ágának főemberét, Illés fia Péter comest (Petrus filius Elye), Simon bán fia Simont, valamint Leusták fia Miklós comest, legyenek jelen az esztergomi, valamint váci káptalan mint hiteles helyek előtt teendő birtokosztályukon. A három fivér be akarta szüntetni a korábbi egymás közti ellenségeskedést és „barátságtalanságot", amellyel apjuk örökös falvait, az észak-nógrádi Libercsét (Fyberchen), Paró- cát (Procha), Zalátnát (Zalathna) és Garábot (Grab) közösen birtokolták, és elhatározták a birtokok igazságos megosztását egymás között.

Az oklevél tartalmának legtöbb részlete számunkra érdektelen, viszont figyelemre méltó az, hogy voltaképpen egy hosszú fejlődési folyamat határkövéhez érkeztek el a résztvevők. Bár a Kacsics nemzetség egyes ágai ekkor már régóta önállóan birtokoltak és gazdálkodtak, az ősi, közös birtokok felosztásánál még mindig igénybe vették a távoli rokonok tanúskodását. Másrészt azonban a nemzetségi birtokok immár egy ágon belül is felosztásra kerültek, ami jelzi, hogy a nemzetség tagjai mindinkább törekedtek saját, csak személyüket és leszármazottjaikat illető családi birtokok kialakítására. Ezt ki is mondja az oklevél, amikor az összes Kacsics-ág képviselője a maga és utódai nevében szigorúan kötelezettséget vállalt, hogy az örökös birtokok mostani osztálytételét a jövőben nem fogják visszavonni, aki ezt mégis megtenné, törvényszék ítélete nélkül, párbajban (in duello) a többiekkel szemben fegyverével bizonyítsa igazát, és ha Isten ítéletében elbukna, örökös hallgatással tartozik igénye tárgyában. Másrészt viszont a nemzetség tagjai megállapodtak abban is, hogy ha bármelyikük külső, vagy új birtokot szerezne, ezeket a többiek osztálytételre nem kötelezhetik, hanem a szerző ezeket szabadon birtokol21 ÁÚO VIII., 353., 364.

25